Kapcsolatok Lelki működésünk

Akiknek savanyú a szőlő

Vannak emberek, akik tűzön-vízen keresztül megvalósítják elképzeléseiket, álmaikat, vágyaikat. Bármilyen körülmények közepette is úgy, hogy annak látható eredménye van. Igen, valamit jól csinálnak. Meghozzák a maguk áldozatait, mert a siker mögött néha fájdalmas kudarc van, az eredmények ára gyakran napi 16 órás munka, a megkeresett pénz pedig rengeteg idegeskedéssel jár. Ha valaki a nulláról építi fel a vállalkozását, hivatását, vagy akár hobbiját, annak mindenképpen. Sokan évekig csak hajtják magukat a végkimerülésig, és sok időnek kell eltelnie, amíg végül egyszer csak kezd mutatkozni az eredmény. Nem egyszer a fárasztó munka magát a célt is elhomályosítja. Rengeteg kitartás kell hozzá. Ez persze magában foglalja azt is, hogy néha elveszik menet közben a remény, és szinte a padlóról kell összekaparniuk a motiváció morzsáit.

A külvilág számára ez azonban nem látható, és egy erős, magabiztos ember nem is nyafog a nehézségei, problémái miatt, hanem megy előre, és csinálja, amit kell. Mert végigküszködve magának az utat előre, már nem herdálja panaszkodásra az idejét. Megtanulta, hogy a gondolatai túl értékesek ahhoz, hogy elfecsérelje őket értelmetlenségekre.

Mit lát a sikerből az irigy ember?

A környezet számára csak az előnyök láthatók pont ezért, és emiatt előszeretettel gondolják azt, hogy könnyű és laza az élet a sikeres ember számára. Hogy csak ki kell nyújtania a kezét, és dől az elismerés, az eredmények és az abból befolyó pénz. Hogy csupa öröm az élete. Ez pedig bosszantó azok számára, akik ugyan semmit nem hajlandók változtatni életükön, nem fejlődnek, nem hozzák meg a maguk áldozatait, akik csak fanyalogni tudnak. Ez a fajta kellemetlenkedés pedig arra irányul, hogy megkérdőjelezzék a sikeres ember tudását, alkalmasságát, ezért azt leértékelik. Hogy úgy látszódjon, mintha csak szerencséje lett volna, igaziból nem olyan nagy ász. Hogy jókor volt jó helyen, hogy  kapcsolati tőkéje van, vagy valakinél jól áll a szénája, aki tolja a szekerét. De semmiképpen sem arról, hogy igen, valamit jó csinál, valamiben jó. A leértékeléssel az irigykedők kompenzálnak, hiszen érzik a maguk és a másik ember között tátongó szakadékot, amelynek két végpontja épp a gondolkodásbéli, és hozzáállásbéli különbségek miatt áthidalhatatlan.

A bármiben sikert elért emberek ki vannak téve ennek. Akár munkában, sportban, művészetekben, vagy a magánéletben sikeres valaki, annak mindig is voltak és lesznek irigyei. Azért, mert tükröt tartanak, amibe belenézni nehéz, mert a fanyalgók saját félelmeiket, gátjaikat, inkompetenciáikat látják meg benne. Valami olyasmit fedeznek fel általa, amivel kezdeni kéne valamit, akkor talán képesek lennének előre lépni. Ezek olyan hitek, családi minták, amik meghatározzák mindennapjaikat, és amelyek alapján elhitték, hogy nem képesek, nem alkalmasak rá, nem tehetnek róla, nem érdemlik meg. Vagy csak egész egyszerűen lusták, kényelmesek. A háttér ismerete alapján ugyan megérthetjük motivációikat, de ez semmiképpen nem menti őket fel a rosszindulat felelőssége alól.

Ami az irigység mögött van

Mert ugyan mindenkiben megvan a morzsája az irigykedésnek, csak nem mindenki hagyja, hogy az szárba szökkenjen, vagy elhatalmasodjon rajta. Vannak, akik a pozitív energiáknak teret adva csodálattal tekintenek az elismerésre méltókra. Ez az önmagukhoz való viszonyról árulkodik erőteljesen. Azok az emberek, aki jóban vannak saját magukkal, nem hagyják, hogy ilyenfajta negatív érzelmek mérgezzék a lelküket. Mert pontosan tudják, hogy minden siker mögött kőkemény munka áll. Emellett pedig saját előrejutásukkal vannak elfoglalva, nem pedig mások életével. Azt kutatják, hogy mivel tudják előre lendíteni életüket, nem abban vájkálnak, hogy a másik embernek miből futja.

Aki pedig nem hajlandó tenni magáért, az életéért, az mindig másokat fog felelőssé tenni. Az inkább leértékel másokat, mintsem szembenézzen önmagával, a kudarcaival egyszer őszintén, és döntsön a fejlődés mellett.  Az lélekben sosem nő fel annyira, hogy szembe nézzen saját lustaságával, kényelmességével, önbizalomhiányával. Inkább azokat szapulja, akiknek van mire büszkének lenni. Inkább azzal tölti idejét, hogy kipletykálja a hátuk mögött azokat, akik tesznek önmagukért. Mert a lejáratás része annak, hogy valahogy kompenzálja a másik ember eredményei miatt – önmagában keletkező – feszültséget. Ezzel persze igazából saját magukat járatják le, hisz a savanyú szőlőt szemezgető fanyar ábrázatú ember a jobb érzésű környezetből kiváltja az ellenszenvet. Igaz, a hasonló hasonlót vonz elve alapján pedig megtalálják a hasonszőrűeket, akikkel megtarthatják a kibeszélő showt.  Ez egy játszma, ami csak akkor játszható, ha van rá partner. Ezzel pedig akár komoly károkat is okozhatnak. De épp az a céljuk, hogy a másik ne érezze már magát annyira jól, ne legyen már olyan boldog.

Vajon ettől jobban lesznek? Vajon ez enyhíti a bennük lévő frusztráltságot? Én azt gondolom, hogy csak rövid távon. Mert nekik nem a másikkal lenne dolguk, hanem saját magukkal. Hogy rendbe tegyék önmagukat lelkileg. Hogy kimásszanak az önutálat lehúzó mocsarából végre.

Hogyan lehet kezelni?

Több sikeres ember szájából hallottam már, hogy néha a baráti körükben, vagy akár a családtagjaik között is vannak olyanok, akik irigykednek rájuk, és folyamatos a tőlük jövő piszkálódás, a beszólogatás. Pedig ők aztán tudhatják, hogy mi van szerettük eredményei mögött. Hogy hány álmatlan éjszakájába került eljutni valameddig, ezért akár büszkék is lehetnének rá… Ezt nehéz kezelni, mert míg egy rosszindulatú idegen minden szívbaj nélkül ignorálható, addig egy közeli barát vagy családtag esetében ez már másképp működik. De én azt gondolom, hogy minden esetben kőkeményen meg kell húzni a lelki határokat, és aki ezt nem tiszteli, az mehet isten hírével. Mert a saját élete mindenkinek a saját felelőssége.

Bosszantó dolog az, hogy a siker és az eredmények szinte automatikusan vonzzák az elismerés mellett másoktól jövő fanyalgást és féltékenykedést is. De ezt igazából azoknak nehéz kezelni, akik kibillenthetők általa. Ekkor fontos önmaguk lelki megerősítése, mert a rosszindulatú embereket nem lehet megváltoztatni. És fontos azt is szem előtt tartani, hogy csak azokra irigykednek, akik valamit nagyon jól csinálnak. Ezért nem kell titkolni vagy elrejteni azt, amire büszkék lehetnek. A rosszmájúak pedig majd edződnek.

Ha hasznosnak érzed ezt az írást, kérlek segíts másokhoz is eljuttatni megosztással.

Vélemény, hozzászólás?