Érzelmi sérülések Lelki működésünk

Érzelmi sérüléseink – A megalázás

Ha gyakran kerülsz megalázó helyzetekbe, félsz a kellemetlen szituációktól, és emberektől, ha félsz attól, hogy kinyilvánítsd saját szükségleteidet, ha szenvedsz attól, hogy más emberek azt éreztetik veled hogy méltatlan vagy, akkor ez az írás neked szól.

Ez a sérülés akkor jön létre, amikor a gyermek úgy érzi, hogy egyik szülője szégyelli magát miatta. Kisgyermekkorban, amikor az egy-két évesek kezdik felfedezni a világot, nem éreznek semmit szégyenletesnek, szégyellni valónak, vagy gusztustalannak. Ám ha valamilyen tevékenységük hatására a szülő megszidja emiatt (pl. bepisil, vagy kezdi felfedezni a testét), vagy megalázó módon beszél vele, akkor ez a sérülés aktiválódik. A gyerek már nagyon fiatal korában képes érzékelni a szülei undorát, és ettől megalázva vagy szégyenletesnek érzi magát.

Ezt a sérülést többnyire az anyával éljük át, és a mazochista maszkját hozza létre a sérülést átélő gyermek. Ez azt jelenti, hogy szereti, és örömét leli a szenvedésben, a fájdalmat és megalázást keresi öntudatlanul. Akit érint, nagyon nehezen látja meg, ismeri be ezt a sérülést, mert ezt is szégyenként éli meg.

Olyan helyzeteket teremt magának, amelyben másokról gondoskodhat, így addig sem önmagával foglalkozik, és fontosnak érezheti magát, viszont panaszkodik emiatt. Erősen kontrollálja környezetét, mert fél attól, hogy szégyenkeznie kell szerettei, vagy önmaga miatt. A szégyen és annak elkerülése tehát központi eleme az életének. Emiatt tabukat is kreál, mert úgy érzi, hogy tilos olyan dolgokról beszélni, amik által szégyellni kellene magát (pl. homoszexualitás a családban, vagy börtönviselt családtagja van, esetleg lányanyaként szül valaki családjában).

Társaságban önmagát használja célpontnak, hogy másokat megnevettessen, így észrevétlenül is lealacsonyítja, megalázza önmagát. Kicsinek, jelentéktelennek tartja magát. Tudat alatt fél a szabadságtól, mert úgy érzi, hogy szabadként olyan helyzetekbe keveredne, amiben szégyellnie kellene magát (pl. egyszerre több partnere lenne). Ezért is igyekszik másokkal foglalkozni, hogy ne legyen túl sok szabadideje. Fél is tőle, de vágyik is rá.

Amíg nem gyógyítja be ezt a sérülését, addig olyan embereket és helyzeteket vonz, akik vagy amelyek megalázzák. Például egy nő olyan férfit választ, aki flörtöl a jelenlétében más nőkkel, vagy iszik, és közönségesen viselkedik mások előtt.

A mazochista táplálékkal jutalmazza magát, az étel szeretet pótszerként is működik nála.

A szexet gyakran mocskosnak, szégyenletesnek érzi, és minél inkább így van, annál nagyobb a valószínűsége, hogy zaklatásnak, abúzusnak lesz kitéve, és gyakori az is, hogy erről nem beszél, illetve ha mégis elmeséli, őt hibáztatják emiatt. Emiatt is van az, hogy – megmutatkozva a test felépítésén- nagyobb mennyiségű zsírt „védőfalat” épít ki a nő a szexuális zónái környékén: hasán, fenekén, combjain, olyan logika mentén, hogy így kevésbé lesz feltűnő, szexis, és így békén hagyják őket.

Gyakran méltatlannak találja magát: például méltatlannak a szeretetre vagy az elismerésre. Ha így tekint magára, akkor úgy érzi, nem érdemli meg, hogy örömet okozzon magának – csak a szenvedést érdemli meg.

Gyakran a fáj a háta, mert nagy érzelmi terheket cipel. Emellett gyakori a torokfájás nála, mert nem meri kifejezni kívánságait. Pajzsmirigy problémák is kínozzák emiatt. Hajlamos a szívproblémákra is, mert nem szereti eléggé önmagát.

A mazochista oly mértékben képtelen kapcsolatba lépni a saját szükségleteivel, hogy nagyon gyakran láthatjuk, hogy másoknak megteszi, amit önmagának nem. Ha képes lenne megengedni magának, hogy szégyenérzet és bűntudat nélkül, szükségletei szerint szabad legyen, a teste vékonyabbá válna, mert felszabadulna benne az energia.

Testalkatára jellemző, hogy gömbölyű, háta széles, gyakran kerek az arca, tekintete ártatlan, mint egy gyermeké.