Bárcsak tudná minden ember, milyen hatalom van a kezében. Bárcsak értené, hogy saját gondolatai működtetésével működteti a világát. Bárcsak elfogadná azt a tényt, hogy gondolatain keresztül szabja meg saját életének kereteit. Sokkal több boldog és sikeres ember élne köztünk.
Sajnos rengeteg problémánk keletkezik abból, hogy ezt nem ismerjük fel, vagy nem fogadjuk el, esetleg nem tulajdonítunk neki jelentőséget, nem foglalkozunk vele.
Éltünk belső elvárásaink tükre. Amit gondolunk magunkról, a világunkról, tudattalanul is azt hozzuk létre a valóságban. Akkor is, ha ezt láthatatlan, megfoghatatlan, hihetetlen dolgoknak tartjuk.
Gyerekként nagyon sok megerősítést szívunk magunkba, és ezek közül sajnos gyakran a negatívok száma lesz nagyobb. Szüleink, környezetünk visszajelzése, gondolkodása alakítja ezeket, de emiatt nem haragudhatunk rájuk, hiszen gyakran őket is a félelmeik, hitrendszerük vezeti. Igen gyakran szüleinket hibáztatjuk azért ami történik velünk, pedig mi vagyunk felelősek az életünkért, azt mi alakítjuk gondolatainkkal, hozzáállásunkkal. Igen, ők a kereteket megadták, de felnőtt, tudatos emberként ezen bármikor változtathatunk. Gondolataink határozzák meg az érzelmeinket, azok pedig az eredményeinket. Így megláthatjuk az összefüggést a jelenlegi életünk és gondolataink tartalma között.
Cipeljük a múlt sebeit, dédelgetjük magunkban fájdalmainkat, és ezt annyira megszokjuk, hogy komfortosabb ez már, mintha megbocsátanánk, és elengednénk azt, ami nem szolgál bennünket. Nem akarunk továbblépni, esetleg még a bosszúvágy is hajt, és nem értjük, hogy miért csak rossz dolgok történnek velünk. Van olyan, aki azt mondja, hogy nem tudok megbocsátani. Én azt kérdezem: haragudni tudsz? Ha a válaszod igen, akkor az a jó hír, hogy akkor megbocsátani is képes vagy. Csak nem akarsz, és a haraghoz való ragaszkodásoddal minden jót eltaszítasz magadtól. Mi magunk formáljuk az életünket, és közben arra pazaroljuk energiánkat, hogy a körülményeinkért másokat vádolunk. Jellemzően nem akarjuk vállalni a felelősséget azért, amit tudattalanul is létrehoztunk életünkben, inkább másokat okolunk, és áldozatként tekintünk magunkra. Így aztán az életünkkel kapcsolatban olyan történéseket vonzunk, amelyekben valóban áldozattá is válunk, hisz belső tudattalan elvárásunk ez. Egy fontos alapelv: azzá válsz, amit gondolsz. Az erő a jelenben van, abban amit most gondolsz, hiszel magadról, az életedről. A jövőnket jelenbeli gondolataink és cselekedeteink formálják. Egész életünkben csupán egyetlen dolog fölött van hatalmunk, ez pedig gondolataink tartalma. De a fentiek tükrében ez pont elég ahhoz, hogy elérjük a vágyott célt.
Ahhoz, hogy az összefüggéseket még inkább lásd, nézd csak meg az alap beállítódásodat, mit mondasz inkább: hozzám nagyon jók az emberek, vagy azt hogy nem bízhatok senkiben? Sokat elárul az alapműködésedről, hiedelmeidről az, hogy milyen kapcsolatok, emberek vesznek körül. Ahol most tartasz az életedben, te váltottad ki, a gondolataiddal, hiedelmeiddel. Ha erősen fut benned az a program, hogy nem érdemled meg a jót, akkor tudat alatt minden jót ellöksz magadtól. Ha azt gondolod valamiről, hogy az neked nem jár, akkor nem fogsz belőle kapni, mert tudat alatt fénysebességgel hárítod el magadtól vágyad tárgyát, a megvalósulás lehetőségét.
Hidd el, gondolataid változásával a hozzád kapcsolódó emberekkel való viszonyod is megváltozik. Ez majd változást indít el kapcsolataidban is.
Életünkben a mélyen beidegződött bűntudat, harag, félelem és kritika okozza a legtöbb problémánkat, ami megjelenik fizikai tünetekben is. Rengetegen szenvednek az önszeretet hiányában, vagy az önvádaskodásban, és azt érzik, hogy mindenki ellenséges velük. Ahhoz, hogy megteremtsd a magad számára a vágyott életet, két dolog választhat el tőle, egyik a kétely. Kétkedni abban, hogy elég jók vagyunk-e hozzá, hogy megérdemeljük-e. A másik pedig a félelmeink (kudarctól és az elutasítástól).
Rengeteg negatív beidegződésünk lehet. Ilyen, és hasonló gondolatokkal akadályozzuk magunkat:
• Nem vagyok szerethető/értékes…
• Nem vagyok biztonságban….
• Ez nekem úgysem sikerül…
• Nincs nyelvérzékem…
• Most biztos azt gondolja…
• Azért sikerült, mert szerencsém is volt…
• Én mindent elszúrok…
• Az én hibám volt…
• A férfiak/nők megbízhatatlanok… stb.
Az első lépés a változáshoz, hogy rátekintesz az életedre, a kapcsolataidra, munkádra, anyagi körülményeidre. Hol tartasz most? Elégedett vagy vele? Boldog vagy? Ezeket a kérdéseket válaszold meg magadban. Második lépés az, ha megvizsgálod a gondolataid tartalmát. A félelmeidet, a meggyőződéseidet. Hányszor irigykedsz másokra a körülményeik miatt, hányszor gondolod azt, hogy a jó dolgok mindig másokkal történnek. Milyen gyakran gondolod azt valamiről, hogy neked az nem jár. A harmadik lépés pedig azt, hogy eldöntöd, hogy változtatni akarsz. Persze gyakran ellenállást tapasztalsz magadban ilyenkor, de tudd, hogy ha kitartó vagy, az ellenállást is le tudod küzdeni. Az is egyfajta ellenállás, ha valakire haragszol, mert jól megy neki, ezzel akadályozva azt, hogy a te hasonló irányú vágyaid megvalósuljanak. Ha örülsz más sikereinek, te is sikeresebb leszel. Viszonyulj ehhez lazán, engedd meg magadnak. A gondolati merevség ára a boldogtalan, sikertelen élet, és egy sor fizikai merevség, fájdalom. Ezért fontos a gondolati, és a változtatási képesség rugalmassága. Te milyen gondolatokkal korlátozod magad? Végezz egy szellemi nagytakarítást! Úgy szanálj a gondolataidban, mint tavasszal a ruhásszekrényedben. Azt mondod, nem könnyű. A boldogtalan élet könnyű?
A változáshoz fontos, hogy hagyj fel az önkritikával, ne bántsd tovább magad. A legeslegtöbb, amit tehetsz önmagadért az az, hogy elfogadod önmagadat. Vedd észre végre, hogy mennyi érték van benned. Tudd, hogy te uralod az elméd, és ez által te formálod az életed, ne mutogass a sorsra, a külső körülményekre. Csak az a jó történhet meg veled, amire te engedélyt adsz!
A vezetett meditáció nagyon hatékony eszköz arra, hogy lelkünket felszabadítsuk a negatív gondolatok hatása alól.
