Családi mintáink életünk minden területére hatással vannak. Szüleink látásmódja, viselkedése, kommunikációja befolyással van ránk, és ezek a minták nagyon gyakran tudat alatt működtetnek bennünket. A gyerek szivacsként issza a közvetlen környezetéből jövő impulzusokat, és ha ezek ismétlődő mintázatokká állnak össze, akkor gyökeret vernek a tudatában. Ugyanígy a család hitrendszere is. A hitek azok, amelyeket alapigazságként kezelünk, és még ha nincs is igazságtartalmuk, vagy csekély mértékű, akkor is befolyásolják döntéseinket, választásainkat, ezáltal pedig életünket. Így a pénz kezelése is mintaként szolgál a gyerek előtt. A szülők pénzzel kapcsolatos hite, és az, ahogy kezelik, a gyerek számára is példaként szolgál majd.
Hogy ők mit éreznek vele kapcsolatban, hogy bánnak vele, miként gondolnak rá. Egy eszközt látnak benne, vagy a boldogságuk forrását? Fontos nekik, hogy megtakarításuk legyen, vagy az önjutalmazás eszközeként tekintenek rá? Hogy csak a kemény munka által érzik elérhetőnek, ezért éjjel- nappal robotolnak, vagy jó döntésekkel és tudatossággal kezelik? Hogy még akkor is szakadt ruhában járnak, ha egyébként megengedhetnék maguknak a többet, vagy minden könnyen jött forintot azonnal elvernek? Hitelekből élnek folyamatosan, vagy jól be tudják osztani? Vagyonosként is szerényen élnek, vagy a magamutogatásuk eszközévé válik?
Ezt ők is hozták, őket is a családi közeg formálta. Vannak olyan családok, akik generációkon keresztül hordozzák azt a hitüket, hogy „mi ezt nem érdemeljük meg”. Ez egy tudat alatt futó hibás program, ami valóban meg is akadályozza, hogy nagyobb összeghez jussanak, mert bekapcsol bennük az önszabotázs, ami azt jelenti, hogy ha pénzzel kapcsolatos döntést hoznak, akkor a tudatos énjük helyett a tudatalatti hitrendszer lesz a meghatározó, és a józan ésszel ellentétesen viselkednek. Amennyiben mégis sok pénzhez jutnak, akkor pedig addig hazárdíroznak vele, amíg az összeset elveszítik. Ez magyarázat egyrészt arra is, hogy azok a lottónyertesek, akik egyébként előtte nem voltak vagyonosok rövid idő alatt elveszítik összes nyereményüket, és nem egyszer szegényebben lesznek, mint előtte voltak. Mert tudat alatt nem hisznek abban, hogy ők ezt megérdemlik. Nem hiszik el, hogy jár nekik a jó. Ők a lelkükben mindig szegény emberek maradnak, mert ebben nőttek fel, ezzel azonosították önmagukat. Ez pedig önbeteljesítő jóslatként működik. Mert ha valamivel kapcsolatos erős hitem van, akkor az vonzásaimon, választásaimon keresztül meg is valósítja önmagát.
Ezért előtte a pénzhez kapcsolódó hiedelmeket kellene megváltoztatni. Átírni a hibás belső meggyőződéseket. Ugyanilyen program a „mi ezt nem engedhetjük meg magunknak” is. Aki gyerekkorában gyakran hallja ezeket a mondatokat, abban ez nagyon erősen megakad, és felnőttként nem érti, hogy miért van az, hogy hiába dolgozik sokat, mégsem gyarapodik számláján a pénze. Mivel pedig szüleihez az ember tudat alatt is lojális, ha jobban élne, mint ők, bűntudata lenne. Ezért anélkül hogy ezt tudná, szabotálja saját pénzügyi fejlődését is.
Egy nagyobb összegű nyeremény könnyelművé is tesz, mert nem kellett érte megdolgozni, így az értékét sem mérik fel pontosan. Ugyanez a helyzet azzal is, ha sok pénzt örököl valaki. Az mindig egy hirtelen jövő nagy adag felszabadultság érzéssel jár, és aki előtte nélkülözött, az könnyelművé válhat, hiszen mindent gyorsan be akar pótolni, de a határait nem látja. Hamis illúzióként szolgál számára a sok pénz, nem érzi, hogy az elfogyhat, ha nem jól gazdálkodik vele. A legtöbb ember elméje nem képes a sok pénzt kezelni, mert nincs hozzá stratégiája, pénzügyi tudatossága.
Vannak családok, akik a pénzben az ellenséget látják, félnek tőle, úgy gondolják, hogy az emberekre rossz hatással van. De a pénz csupán egy eszköz, ami segít elérni a vágyainkat. Ha így látjuk és nem a hajszolandó imádatunk tárgyát, és a legfőbb elérendő célt életünkben, akkor nem válunk a rabszolgájává.
Ahhoz, hogy egészséges viszonyunk legyen a pénzzel, fontos ránézni saját lelki működésünkre, a hozzá való viszonyunkra. Ha a pénzre gondolva feszültséget, haragot, vagy bűntudatot érzünk, akkor futhat bennünk egy hibás program, ami működtet bennünket, és megakadályozhatja vagyoni gyarapodásunkat. A pénz önmagában sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen a kényelmünket szolgálja. Olyan, mint egy éles kés, használhatjuk arra, hogy segítségével ételt készítsünk magunkat, és arra is, hogy öljünk vele. Attól függ, hogy mit kezdünk vele.
Ha hasznosnak érzed ezt az írást, kérlek segíts másokhoz is eljuttatni megosztással.
