Elengedés Kapcsolatok Kötődés

Az elfeledhetetlenek

A legtöbb férfi és nő életében van olyan ember, akit nem tud elfelejteni. Aki ott van szíve minden dobbanásában, sok-sok álmában, gondolataiban. Akkor is, ha már rég megszűnt vele a kapcsolat. Többnyire múltjának egy szereplője, akihez úgy tudott kapcsolódni, kötődni, ahogy senki máshoz. Mégsem bontakozhatott ki igazán kettejük románca. Ettől függetlenül megtalálhatják a párjukat, tovább léphetnek, mégis a legváratlanabb pillanatban bukkanhat fel az az érzelmi foszlány, ami szétgubancolhatatlanul gabalyodott lelkükbe. Sokan ezt karmikus kapcsolódásnak nevezik.

Igen gyakran fájdalmas tapasztalásokat hordoz magában egy ilyen kapcsolat. Mert hiába a mély kötődés, ha hiányzik a szinkron. Ha nem egyszerre és azonos intenzitással élte meg a két ember az érzelmi hullámzást. Vagy eltérőek voltak a céljaik, esetleg múltbeli érzelmi sérüléseik gátolták tudattalanul a kibontakozást. S talán épp valódi beteljesületlensége okán vált meghatározóvá.

Ha ilyet átéltél, akkor a hiánya még jó ideig benned van, a fejedben visszhangozhatnak elhangzott mondataitok, és még bánthat a múlt fájdalma, az a helyzet, amiben benne tartottátok magatokat. Jön a tagadás, a harag, az önvád, a gyász minden gyötrelmes állomása, ami hosszú időn keresztül nem hagy tovább lépni. Ez pedig nem a szándékon múlik, hanem a lélekben lüktető eleven seb nem hagyja. Közben válaszokat keresel, szorongsz, nem érted az okokat, és nem akarod elfogadni, megérteni, hogy miért nem lehet valami egyszerű, ha mögötte mély érzések vannak. Egy ilyen helyzetben a legtöbb ember nem gondol arra, hogy az erős elakadások, hitek, blokkok azok, amik gátolják az érzelmek megélését. Hogy a két fél múltbéli sérülése nem kompatibilis egymással.

A kezdeti veszteség hatására, a gyász elején még azt gondolod, hogy elvett tőled, belőled. Hogy megkárosított, aljasul meglopott. De valójában nagyon is sokat adott. Ha kellőképpen tudatos vagy, akkor rájössz, hogy ő nyitotta meg az ajtót magadhoz, ő vezetett el saját lelkedhez. Ő láttatta meg magadban a sérüléseidet, amelyek tudattalanul is hozzád vonzották őt. Így lettetek egymás legfőbb tanítói. Ha ez a gondolat fáj, és bősz ellenállásba kezdesz, akkor még mindig a harag vezet, és még nem vagy túl rajta. Ha még mindig őt vádolod, akkor még magaddal nem rendezted el a dolgaidat.

Azért is olyan jelentőségteljesek ezek a kapcsolatok, mert a legerősebb fejlődési lehetőséget hordozzák magukban. Arra mutatnak rá, hogy hol vannak be nem gyógyított sérüléseid. Úgy, ahogy te magad is tükröt tartasz a másik számára.

Semmi nem öncélú az életben. Minden kapcsolódásnak oka és küldetése van. Van, amelyik az önszeretetre, önbecsülésre tanít, vagy önmagad felvállalására, és van, amelyik az elfogadásra.

Akkor tudsz továbblépni, ha ezt megérted és elfogadod, és már nincs benned harag, és gyötrő kérdések, csakis a tiszta szereteten keresztül látod azokat a hónapokat, amíg az életed része volt. És hálás vagy neki mindezért. Mert nagyon fontos dolgokra tanított meg, ha hagytad, ha felismerted mindazt a leckét, amit hordozott magában.

Adj helyet neki a lelkedben, ne kiűzni akard őt onnét, hanem fogadd el azokat a szeretetenergiákat, amelyeket otthagyott. Mint homokban a lábnyom…lelkedben az érzelmi lenyomat. Akkor tanulsz meg az emlékével békében élni, amikor eljutsz odáig, hogy boldognak szeretnéd látni. Eddig nagyon hosszú az út. Többnyire sok EGO-s küzdelem után jut el idáig az ember. Mert többnyire nem a másik emléke ellen küzd, hanem a benne élő és félő démonok ellen.

Sokan úgy élik meg, hogy nem tudják felejteni az ilyen kapcsolódást igazán sosem. Talán nem is kell. Alakíts ki neki a szívedben egy kis csendes zugot, ami csakis az övé, ahova másnak nincs bejárása. Ami örökre benned marad. De zárd be az ajtót. Emellett hozd létre magadban azt a kis helyet is, amit viszont ki tudsz nyitni, és ahova be tudsz engedni másokat. Akik már a gyógyult, kiteljesedett lelkedre rezonálnak. Akik már csak az áramló szeretet tisztaságával kapcsolódnak hozzád.

Ez nem jelenti azt, hogy nem vagy képes elengedni. Az elengedés pont arról szól, hogy megbékéltél a helyzettel, elfogadtad, hogy más felé visz az útja. De te képes vagy rá szeretettel gondolni, bárhogy is alakult az élet. Akkor is, ha nem melletted döntött. Mert ezzel épp azt tanította neked, hogy te dönts magad mellett.