Nőnek lenni nehéz…-hallom nagyon sokszor szép, értelmes, és „jónők” szájából, miközben arcuk rezdüléséből is valóban megélt fájdalmaik, rossz tapasztalataik olvashatók ki. Ők ugyanis ezeken keresztül szemlélik női sorsukat. Életük során elhitték, hogy a női lét csak úgy egész, ha abban a gyötrelem, a nehézség és megpróbáltatás is szerepet kap, aztán már önbeteljesítő jóslatként ehhez igazítják sorsukat. Tény, hogy a történelemben fellelhetjük mély kollektív traumák nyomait, amelyeket fel nem dolgozottságuk miatt cipelhetjük mi nők tovább generációkon át. De ha világunkban körülnézünk, napjainkban is jellemző, hogy a kevésbé civilizált társadalmakban még mindig értéktelenebbnek tartják a női nemet, akik a férfi preferenciáknak megfelelően pozicionálják önmagukat. Ennek megfelelően pedig bármilyen – fizikailag is fájdalmas – áldozatra hajlamosak, amelynek tétje sok esetben az életben maradásuk, vagy az érvényesülésük. (Pl. ezt szolgálja a női test bármilyen jellegű csonkítása).
Gyakran anyaként is azt közvetítjük lánygyerekeink felé, hogy a női létezés csupa lemondás, alkalmazkodás, megalkuvás és fájdalom minden téren. Mert nagyanyáink, dédanyáink megélt, de be nem gyógyított lelki sérüléseinek a lenyomatait is magunkban hordozzuk. Aztán hittel, meggyőződéssel, kimondott szavakkal ezt közvetítjük tovább lányainknak. Nehéz ebből kitörni, és megérteni azt, hogy minden földi létezésnek vannak gyötrelmes aspektusai, nehézségi, problémái, veszteségei, amelyek az erő felépítésére, a túlélésre, ez elengedésre tanítanak. De emellett pedig vannak olyan pillanatai is életünknek, amelyek örömteliek. Attól függ ezeknek a megélése, hogy minek adunk figyelmet, és ezáltal energiát. Hogy miként éljük meg nehézségeinket. Áldozatként, vagy tanulóként.
Nagyon sok nő nem érzi önnön értékességét, és azt gondolja, hogy valójában csakis a külseje alapján értékelhető. Ha önmagát szépnek látja, akkor elhiszi, hogy elfogadható, választható. Aki így éli meg nőiségét, annak a szépség boldogulásának záloga is egyben. Persze, erre azért a média is ráerősít, és ha az önbizalom gyenge lábakon áll, akkor el is fogadja a nő, hogy akkor lehet szép, ha a kikiáltott ideált valamennyire megközelíti. Ezért pedig hajlandó nagy áldozatokra, és ilyenkor nem az önmagáról alkotott képen, az önbizalmán dolgozik, hanem külsejének megváltoztatásán, akár drasztikus módon is. Pedig ma már nem a túlélésük múlik azon, hogy választják-e őket a férfiak, ezt a zsigeri megfelelni vágyást azonban nagyon nehéz levetkőzni.
A nő legfőbb értéknek meghatározása azért gyakran még mindig kizárólag a szépségében történik. Az tény, hogy a szép nők jutnak olyan előnyökhöz, amelyekhez a kevésbé szépek nem. Ez aztán torkollik is nők közötti viszályokba, irigységbe. De az is tény, hogy csakis olyan nők számára jelent ez a helyzet félelmet, akiknek az önbecsülése alacsony, akik nem hisznek saját magukban. Ezért veszélyes a csak külsőségekben meghatározott érték, mert mihelyt nem látja már önmagát szépnek a nő, azonnal le is értékeli. A közvélekedésben a szépség mellé még hozzákapcsolódik a fiatalság is, a kettő együtt érvényesíti igazán a fentieket. Sok nő panaszkodik arról, hogy 40 éves kor után láthatatlanná válik a munkaerőpiacon, és párkapcsolati szempontból is. Mert kultúránkban a nő értéke fordítottan arányos a felette való idő múlásával. Ez pedig még inkább elbizonytalaníthatja az addig is bizonytalankodókat. De összességében mindenképpen negatív hatású jelenség a női önbecsülésre nézve.
Az értékességet valójában leginkább a férfiak feltételezett szempontjai szerint vizsgáljuk, azonban többnyire túlbecsüljük a külsőségekhez kapcsolt elvárásaikat. Még mindig nekik akarunk megfelelni, úgy, hogy ők ezt nem kérik. Ők zömében egy önazonos, életvidám, mosollyal és megértéssel átitatott nőt szeretnének, aki rendben van önmagával és a világgal. Akinek nincsenek nagy érzelmi hullámzásai, és szeret nő lenni. Aki nem fájdalomként éli meg női mivoltát, hanem látja benne a fizikai és szellemi örömöt is. Aki tud adni, de elfogadni is, mert tudja, hogy teljességének kibontakozásához ez is hozzásegíti.
Azonban nagyon sok nőben él a markáns megfelelni vágyás, mert szilárd alapok híján környezetük visszajelzésétől várják értékességükről és szerethetőségükről a megerősítést. Sokan egész életükön át azon munkálkodnak, hogy valaki számára elég jók legyenek. És ehhez igazítanak mindent, de legfőképpen saját magukat. Azon a bizonyos lovon fordítva ülnek, és nem értik, hogy bármerre is indulnak el vele, mindig ugyanoda érkeznek. Nem hisznek abban, hogy saját magukért választhatók, hiszen családi mintaként nem ezt hozták magukkal. Mert otthon nem járt alanyi jogon a szeretet, hanem azért kőkeményen meg kellett dolgozni.
Ezért lett jelenség a sokat kifigurázott Instagram lányok szelfis világa, ezért vált sztereotípiává a nők magamutogatása, önmaguk leértékelése. Ők a kényszerességekkel élők, akik a külvilág részéről valamiféle elismerést, visszaigazolást szeretnének kicsikarni. Belső bizonytalanságból fakadó bizonyítási vágy arról, hogy milyen csodásak, trendik, értékesek. Hogy vágyják és akarják őket, mert ettől érzik magukat szerethetőnek. Ennek azonban önbecsülésük további lefelé hanyatlása lesz az ára. Mert a csak külsőségekre alapozó kínálat felszínes és sekélyes keresletet eredményez.
Gyakran sütik rá azt a bélyeget is a nőkre, hogy túlzottan erősek lettek. Egyrészt valóban így van, de néha nincs is más választásuk, hiszen ahhoz erő kell, hogy érdekeiket érvényesítsék. Amikor még az anyasághoz való viszonyulásukat és az arról való döntésüket is politikai kérdéssé silányítják, akkor ahhoz kell erő, hogy kiálljanak magukért. Vagy ahhoz, hogy gyereket egyedül nevelve, az életüket menedzselve teherbíróvá eddzék magukat. Igen, az erő megszületése a nőben vitathatatlan tény, de az emberek tudatában ez gyakran egybemosódik a keménységgel. Ami valóban ijesztő is, ha a nő egyúttal feminin energiáit elnyomja. Egyébként az erő érték, mert hozzásegíti a nőt ahhoz, hogy lelki tartó oszlopa legyen. Hogy ne hagyja elnyomni magát, segítségével kijelölje lelki határait. Így válik egyszerre lággyá és erőssé is, és ezen keresztül tudja magát értékelni.
A szülői minták és hitek alapjaiban határozzák meg, hogy a nő miként tekint önmagára. Mennyire élvezi női létezését, és szerepeit. Az anyák saját női mintájukat ültetik bele lányaikba, de az apák is sokat tehetnek azért, hogy gyerekeikben az értékesség érzése erősödjön meg. Ha érzelmileg elérhetők, és érezhetően támogatók, ha pozitív visszajelzéseket gyakran adnak, akkor segítik lányaik női kibontakozását. Szülőként felelősségünk van gyermekeinkkel szemben. Ha le tudjuk tenni terheinket, nem hagyományozzuk tovább utódainkra.
A női lét teljessége a nő ezer arcát foglalja magában. A megalkuvásos, önmagát automatikusan háttérbe soroló, és a másik végponton elhelyezkedő végletekig makacs és hisztis akarnok között ott van az önmagát megélő nő a maga áramló, lüktető szeretetenergiájával, el- és befogadásával.
Nőként akkor tudunk teljes életet élni, ha elfogadjuk női létünk küldetését, és mindazt a leckét, amely nőiségünk kiteljesítéséhez kapcsolódik. Akkor válunk érzelmileg, fizikálisan és szellemileg is valódi nővé, ha meglátjuk önmagunkban az értéket és a világunkban a lehetőségeket saját kibontakoztatásunkra. Értékeink felismerésén keresztül láthatjuk csak meg igazi önmagunkat is.
Ha hasznosnak érzed ezt az írást, kérlek segíts másokhoz is eljuttatni megosztással.
