Gondolataink ereje Komfortzóna

Szélnek eresztett álmaink

Az álmok nem véletlenül jelennek meg lelkünkben. Pontos iránytűk arra vonatkozóan, hogy milyen tanulásra, tapasztalásra van szükségünk, és épp olyan álmok ezek, amelyek megvalósításához a képességeink is megvannak. Akkor is, ha nagyot álmodunk. Az igazán céltudatos embereknek vágy listája van, amit szépen sorjában meg is valósítanak. Akkor is, ha ezt a környezetük kétkedéssel fogadja. Mert képesek arra, hogy alkalmi süketekké váljanak a vészjósló és kétkedő hangokra. Figyelmüket maximálisan a célon tartják, és nem tántorítja el őket semmi. Nem futamodnak meg az első nehézségnél, nem esnek pánikba, ha kudarc éri őket. Szívósak és kitartók, hogy végig vigyék álmaikat életükön. Vannak, akiket az sem tántorít vissza, hogy nem fiatalon vágnak neki az útnak. Akik idősebb éveikben állnak neki tanulni, vagy saját vállalkozást indítanak, esetleg új hobbit választanak, vagy elkezdenek sportolni. Mert hajtja őket egy belső motor előre, a belülről jövő motiváció, ami a lélekben születik, és sokkal eredményesebb, mint bárrmilyen kívülről jövő ráhatás. Ezenkívül kellőképpen magabiztosak, és makacsok ahhoz, hogy ne adják fel.

Ha van egy konkrét célod, kristálytisztán látod hogy mit szeretnél, van hozzá kitartásod, akkor köréd rendezi az élet a megoldást. Mintha minden erő elkezdene támogatni a kitartásodért cserébe.

Persze nagyon sok olyan ember is van, aki gyerekként álmodott utoljára, de aztán szépen lassan belekényelmesedett az életébe. Akik viszont merik élni az életüket, és létrehoznak valamit, azokat megkritizálják, kinevetik. Valahol pedig mélyen irigylik sikereiket. Közben pedig fanyalognak és a sorsukat hibáztatják amiatt, hogy nekik kevesebb jut a jóból.

Ennek oka egyrészt a félelem. Félelem attól, hogy esetleg kudarc lehet a vége próbálkozásaiknak, és a sikertelenséggel nem tudnak mit kezdeni. De mi van akkor, hogyha nem sikerül? Legalább megpróbáltad, adtál egy esélyt magadnak. Sokan addig sem jutnak el, hogy lehetőséget adjanak a megvalósulásnak és lépéseket tegyenek álmaikért. Ha nem koronázza siker a próbálkozást, az is egyfajta tapasztalás, ami hozzásegít ahhoz, hogy megerősödj, és a további céljaidnál már a támogatód legyen.

Másik ok, amiért nem vágnak bele sokan álmaik megvalósításába, az a lustaság. Vagy csak egyszerűen már nincs erejük ahhoz, hogy aktívan tegyenek magukért, mert valahol le is mondtak önmagukról. Nem szeretik ugyan jelenlegi életüket, de változtatni sem akarnak már. Még hogyha voltak is álmaik, azokat szép sorjában szélnek eresztik, és idős korukban nosztalgikus hangulatú estéiken azon sóhajtoznak, hogy bárcsak meglépték volna. Bárcsak lett volna elég hitük, kitartásuk, működött volna bennük a kurázsi. Akkor talán tisztelhették is volna úgy igazán magukat. Mert létrehozni, megvalósítani, elérni, megalkotni lélekemelő dolog, és ezek teszik igazán értelmessé, tartalmassá mindennapjainkat. Az ember életének végén épp az elszalasztott lehetőségeket és a meg nem valósított álmokat bánja leginkább.

Harmadik ok pedig a hit hiánya. Alapvetően minden álom megvalósításához szükség van a hitre. Az önmagunkba, és képességeinkbe vetett hitre, és arra a pozitív gondolkodásra, ami előrevetíti a megvalósulást. Ami kirajzolja fejünkben azt a csodás képet, ami a végcél lehet.

Ha szülőként hagyjuk a gyerekeinket, hogy próbálgassák önmagukat, erejüket, képességeiket, és engedjük, hogy eközben hibázzanak, akkor természetes lesz számukra, hogy álmaikért megdolgozzanak, még nehézségek árán is. De ha közben kinevetjük szárnypróbálgatásaikat, vagy megkérdőjelezzük képességeiket, akkor a tehetetlenségre neveljük őket. Ezzel az erősödik meg bennük, hogy ha nem vágnak bele, nem érheti őket kudarc, és egész életükben biztonsági játékosok lesznek.

Nézz mélyen önmagadba, és ha lapul ott olyan vágyad, álmod, amit évek óta őrizgetsz, porold le, és adj neki esélyt. Ne mondj le róla, és önmagadról se. Hidd el, ha megvalósítod, sokkal örömtelibb, és izgalmasabb lesz az életed. Érleld ki magadban, képzeld el, rakd össze fejben, aztán vágj bele. Akkor is, ha nem lesz könnyű dolgod.

A bátorság, állhatatosság, olyan erő, ami tartást és megingathatatlanságot ad az embernek.