Mindennapi működésünket, életünk irányítását, pár- és társas kapcsolatainkat, munkahelyi sikereinket, konfliktusaink kezelését, előre menetelünket számos tényező befolyásolja. Ennek egy része tudatos, a nagyobb része azonban tudattalan. Van, hogy csak azt vesszük észre, hogy megakadt az életünk, hogy vannak látszólag indokolatlan félelmeink, szorongásaink, és hiába próbáljuk kideríteni az okait, nem sikerül. Olyan érzések lehetnek úrrá rajtunk, mintha nem a saját életünket élnénk, nem egyszer a józan ésszel ellentétes döntéseket hozunk, mintha egy külső erő irányítana bennünket, mintha egy hatalmas blokk akadályozná a kibontakozásunkat. Szabotáljuk önmagunkat, és hiába erőlködünk, semerre nem tart az életünk, bár vannak álmaink, nem sikerül megvalósítani őket, nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy azt elterveztük. A sok kudarc élmény, a fájdalmas sikertelenség pedig egyre kimerültebbé, örömtelenebbé tesz bennünket.
Már kutatások is alátámasztják, hogy a család generációi mintákat, szabályokat, nézeteket, elképzeléseket, hiedelmeket és félelmeket örökítenek át egymásra, és ezek nagyon erősen hatnak az életünkre, akkor is, ha ezekkel nem vagyunk tisztában. Azt gondoljuk, hogy döntési szabadságunk van, aztán később kiderülhet, hogy tetteinkre, reakcióinkra elődeink traumái, átélt fájdalmai, félelmei erőteljesen hatnak.
Így generációról generációra adódik át a tudatba, lélekbe égő boldogságkép, a család anyagiakhoz való viszonyulása, a párkapcsolatban definiált és elvárt nő és férfi működés és szerep, vagy a gyerek családban elfoglalt helyének körvonalazása is. Ezeket a mintákat, lelki élményeket nem csupán szüleinktől, de az őket megelőző generációktól is megörököltük sejtszinten, még akkor is, ha nem ismertük őket személyesen. Így ugyanazokat a blokkokat úgy dobálják tovább a generációk tudattalanul egymásnak, mint azt a bizonyos forró krumplit. Ezt az epigenetika támasztja alá, amely szerint génjeinknek van „emlékezete”, és bizonyos környezeti hatásokra kapcsolnak be, vagy ki. Ezek lehetnek az anya viselkedéséből fakadó hatások, például elhanyagolás, elutasítás, stresszes környezet, vagy bármely más lelki hatás is. Felmenőink érzelmei, félelmei, szorongásai így tovább örökítődnek, és lenyomatokat képeznek bennünk. Átélt traumáik úgy hathatnak ránk, hogy ezekről nincs is tudomásunk. Csak a tünetek vannak. A kudarcok, az indokolatlan félelmek, a megmagyarázhatatlan szorongások.
Vannak, akik félelmeiktől vezérelve inkább nem néznek szembe ezekkel a jelenségekkel, fájdalmas folyamatokkal életükben, elnyomják azokat, vagy nem vesznek róluk tudomást, de ezzel csak hátráltatják, vagy meggátolják saját gyógyulásukat. Emellett tovább is örökítik fel nem dolgozott élményeiket, mintáikat.
Az ismétlődő jelenségeket érdemes figyelni az életünkben. Természetesen mindenkinek vannak nehezebb periódusai, ez törvényszerű, de ha gyakran lépünk ugyanabba a folyóba, ha ugyanazok a sikertelenségek, kudarcok, mintázatok ismétlődnek újra és újra, akkor mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon nem állhat-e generációs örökség a háttérben.
Ezeknek a hibás mintázatoknak a feloldásában, a kapott programok átírásában sokat segíthet a blokkoldó vezetett meditáció, vagy a családállítás. Már a megértés változásokat indíthat el az ember életében, amikor rálát az összefüggésekre, azokra az okokra, amelyek megnehezítették addig az életét. Innét lehet tovább lépni, és megbocsátással helyretenni a hibás működéseket. Ezért nem vagyunk kiszolgáltatva ezeknek a hatásoknak. A programok átírásával képesek vagyunk arra, hogy életünket pozitív irányba fordítsuk át. Addig adódnak át negatív hitrendszerek, félelmek, szorongások, amíg a generációs sorban valaki ezt a folyamatot meg nem állítja. Ennek a folyamatnak pedig úgy tud gátat szabni, hogy feldolgozza a saját lelkében az elődök traumáit, szorongásait.
