Komfortzóna Korlátozó hitrendszereink Önsorsrontás, önbüntető programok

A nem döntés is döntés

Évek óta tipródsz benne. Nem jó, de annyira nem is rossz, hogy változtass. Közben önigazolást gyártasz, mert valamivel meg kell indokolnod maradásod.  Mindig van indok, ok, hogy miért nem. Közben múlnak a napok, telnek a hónapok, majd az egész ablakon kidobott évekké áll össze. Te pedig azt érzed, hogy mérhetetlenül boldogtalan vagy. Nincs energiád semmihez, fáradt, dühös és kiégett vagy. Dühös, legfőképpen saját magadra, hogy miért nem teszel végre valamit önmagadért. Azt gondolod, hogy a sorsod áldozata vagy, és hibáztatod, hogy miért veled szúr ki? Mással miért jó dolgok történnek, te miért nem érdemelsz meg végre egy kis jót?

A háttérben pedig egy nagyon erős félelem, vagy épp szorongás munkál. Fut benned egy program, hogy neked nem is jár a jó, akkor sem, ha az élet épp tálcán kínálná. Áhítozol utána, mikor lefekszel aludni, akkor elképzeled az új lehetőségeidet, álmodozol róluk, de lépést nem teszel értük. Bízol a csodában, hogy majd valamilyen váratlan dolog hatására hátha változnak a dolgok. De nem fognak, hidd el, hiszen az ilyen helyzetekben épp a döntést, annak felelősségét kell megtanulnod, vagy a bizalmat, hogy bízz az isteni gondviselésben, de mindenekfelett magadban. Hogy megállod a helyed másoktól függetlenül is, hogy megvan benned az erő, hogy újra felépítsd magad, hogy alkalmas vagy arra, hogy kialakíts magadnak egy olyan életet, amiben aztán tényleg rád találhat az euforikus boldogság.  De amíg ezt nem szavazod meg magadnak, addig a lehetőségeknek még a szele is elkerül. Mert minden lépéshez bátorság kell, és persze összpontosított figyelem, és fegyelem, ami végigkísér és segít neked abban, hogy rátalálj az utadra.

Minden izgalmas és fontos változás a komfortzónádon kívül esik. Félelmetes lehet egy nagyot lépni, mert nem tudhatod, hogy mi lesz belőle. De ha nem próbálod, akkor biztosan semmi. Akkor marad a szomorúság, és az álmodozás a jobb életről, de akkor fogadd el az életedet úgy.

Néha háló nélkül kell ugranunk, bele az ismeretlenbe, és persze hatalmas hit kell ahhoz, hogy bízzunk a lehető legjobban. Hogy higgyünk abban, hogy minden jól alakul majd, mert bátraké a jutalom, és mert igen, meg is érdemeljük. Persze, a jó dolgokért is harcolni kell, menni előre, csinálni, kitartani. De a jó dolgok azokhoz érkeznek el, akik tesznek érte.

„Mi van, ha nem sikerül?”- pörgeted a kérdést magadban. Kitartás nélkül nem megy. Ha például egy új munkába fogsz, egy vállalkozásba, ami régi álmod, az egy ideig csak befektetés: idő, energia, pénz. Magától nem fog működni. Kőkeményen megtanítja veled a kitartást, és azt, hogy ne hallgass a sápítozókra, a kétkedőkre. Rendíthetetlenül kell menned előre, csak akkor fog siker koronázni. Nem lesz könnyű a váltás. Semmit nem adnak ingyen, és lesz olyan, hogy úgy érzed, visszafordulnál. Kényelemből, megszokásból. De azt a visszafelé utat te már részben felégetted, hiszen beleszagoltál a friss levegőbe, a szabadság szelébe.  De ha mégis visszalépnél régi kiürült életedbe, örök fásultság, és elégedetlenség marná szét a lelked.

Higgy az erődben, és nézz szembe a félelmeiddel. A legnagyobb fejlődést pont az ilyen helyzetektől remélheted. A bátorságod jutalmaként pedig a sors majd köréd rendezi a dolgokat, úgy, ahogy neked a legjobb lesz. Ha vannak világos céljaid, jönni fognak a megoldási ötleteid is.

A nem döntés is döntés. Csak az idő véges. Rugaszkodj el most, és bízz a lábaid erejében!