Életünk minőségét, és ezen belül emberi kapcsolataink működtetését önbecsülésünk szintje határozza meg. Ugyanakkor nagyon sok nő szenved attól, hogy nem értékeli kellőképpen magát, nem ismeri erősségeit, nem látja reálisan pozitív tulajdonságait, közben pedig érzi, hogy valami nagyon nem működik az életében. Szenved attól, hogy kihasználják, nem tisztelik, átnéznek, vagy átlépnek rajta, nem őt választják, rosszul bánnak vele, nem veszik figyelembe a véleményét, vagy épp meg sem hallják, amit mond. Ez pedig erőteljesen rombolja önbizalmukat is.
Valahogy korunk betegségévé vált az önbecsülés és az önbizalom hiánya, és ez nagyon megnehezíti az előrehaladást, a sikert, mind a magánélet, mind pedig a munka területén. Ez nem olyan dolog, ami automatikus tartozékunk, ezért kőkeményen meg kell dolgozni. Jobb esetben származási családunk pozitív visszajelzései megerősíti bennünk, hogy vannak értékeink, de ezt a támogatást nem mindig kapjuk meg. Sok ember hátránnyal indul e tekintetben. Ezért nagyfokú tudatosság kell ahhoz, hogy megőrizzük, fejlesszük magunkban önbecsülésünket, vagy egyáltalán tudatosítsuk magunkban, hogy mekkora szerepe van abban, hogy miként alakulnak kapcsolataink. Ebben pedig hangsúlyosan fontos kritérium az önelfogadás, az önszeretet. Mivel az önbecsülés azt jelenti, hogy elfogadom és tisztelem magam, és működik bennem a lelki biztonság és az önbizalom. Az önbecsülés tehát az alapvető viszonyulásom saját magamhoz, az élethez, egy erős emberi tartás a határaim kijelölésével.
Emellett az is nagyon fontos, hogy vállaljuk önmagunkért, tetteinkért a felelősséget. Hogy soha ne külső tényezőkre mutogassunk, ha nem úgy alakul az életünk ahogy szeretnénk, hanem először is nézzünk mélyen magunkba, hogy vajon mennyire tiszteljük magunkat, mennyire fontos számunkra saját igényeinknek a kifejezése. Ugyanis a környezetünkben élők akkor tudnak átnézni rajtunk, semmibe venni bennünket, csak akkor tudnak bántani minket, ha engedélyt adunk rá. Még akkor is, ha bármilyen rossz hatás családunk, vagy közvetlen környezetünk felől ér bennünket.
Az önbecsülés ebben rejlik, hogy tudok „nem”-et mondani, ha valamit nem szeretnék, és tudok „igen”-nel válaszolni, ha valamire vágyom. Hogy merem magamat és az igényeimet felvállalni, akkor is, ha lesz, akinek ez nem fog tetszeni. Hogy bizonyos helyzetekben azt tudom mondani: eddig, és nem tovább. Ehhez nagy erő kell, főleg akkor, ha már évek óta tengődünk egy méltatlan helyzetben, vagy félünk attól, hogyha kifejezzük igényeinket, elveszítjük a másik ember figyelmét, szeretetét. De azt fontos tudni, hogy az a szeretet, ami a másik embert arra kényszeríti, hogy egy képnek megfelelve, elvárások szerint éljen, és lemondjon vágyairól, az nem szeretet. Tehát ahhoz, hogy az önbecsülésünket fejlesszük, először is a lelki erőnket kell fejlesztenünk. Megtanulni kimondani, kifejezni érzéseinket. Azt mondod, nehéz? Társas magányban élni, vagy egy borzalmas főnöknek mindennap hajbókolni, egy hazug barátnak mosolyogni nap mint nap könnyű? Nem az…
A magas önbecsülés azt jelenti, hogy képes vagyok érzelmileg szeretetteljes kapcsolatokat működtetni, amiben felvállalom önmagamat, elfogadom saját érzéseimet, és merem élni a vágyaimat. Egészséges önérvényesítő vagyok, nem rejtem véka alá a gondolataimat, érzelmeimet, de ezt úgy teszem, hogy közben nem taposok el másokat. Emellett meghúzom a határaimat, és azon csak olyanokat engedek át, akik tisztelettel közelítenek felém. Ez viszont oda-vissza működik, hiszen amit adok, azt kapom vissza is.
Ha egészséges kapcsolatokra vágysz, és arra, hogy tiszteljenek téged és igényeidet, soha ne tedd magad a leértékelt áruk alsó polcaira. Ismerd az értékeidet, és légy rájuk büszke! Megdolgoztál értük!
