Régóta foglalkoztat családom felmenőinek az élete, az, hogy összefüggéseket lássak a veszteségeikből, fájdalmas helyzeteikből eredő megélt érzelmeik, és a saját életem alakulása között. Jó pár éve már, hogy egy nehéz helyzetből való kilábalás megkönnyítése miatt kezdtem tudatosabban élni, és ráismerni azokra a mintázatokra, amelyek irányították addigi életemet. Ekkor találkoztam először Bert Hellinger német pszichoterapeuta nevével, akihez kötődik a családállítás módszerének kidolgozása. Elmélete lenyűgözött, és hatására meg akartam érteni minden családi vonatkozásomat. Ennek feltárása később olyanná vált számomra, mint egy nyomozói munka, ahol összefüggések után kutatok a régi és a jelenlegi között. Az ok-okozatok felismerése számos más egyéb ráébredést is hozott az életembe. Azóta is szenvedélyesen keresem a jelen kérdéseire a múltban fellelhető válaszokat, csak most már segítőként mások életében is.
A családfámat folyamatosan egészítem ki, ha egy idősebb rokontól új információkhoz jutok, ezáltal pedig fokozatosan áll össze a kép. Mint egy puzzle kirakó, amelyben minden darabkának jelentősége van. Mindeközben őseim múltját nem csupán fekete-fehér képekként őrzöm, hanem valódi, megélt életük elevenedik meg előttem, és ettől válnak emberivé, valóságossá. Ettől lesznek a családommá, hogy igazi érzelmi közösségként éljem meg a velük való kapcsolódást, amely által ismeretlenül is érzelmek kötnek hozzájuk. Ami miatt lojálissá válok ehhez a minden tagot egybefűző rendszerhez. Sorsukat megismerve pedig mély hála, és tisztelet születik meg a szívemben irántuk, hiszen tudattalanul csak azt tudták tovább örökíteni, amire képesek voltak. Csak azt tudták adni, amijük volt. Emellett pedig a legfontosabbat köszönhetem nekik, az életemet.
Minél jobban beleásom magam és tanulom, tapasztalom a generációs lelki örökségeket, annál inkább fedezem fel a misztikumát, és a csodáját. Annál inkább bontakozik ki előttem életem minden lelki aspektusa. Ezért számomra minden ezzel kapcsolatos információt kincsként kezelek. Mert felfed olyan, eddig rejtelmes dolgokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve is befolyásolják döntéseimet, választásaimat. Ami megnyilvánul földi küldetésem minden pillanatában.
Felmenőink nem csupán külső adottságokat, vagy felhalmozott vagyont, esetleg épp tartozást hagynak ránk örökül, hanem olyan – fel nem dolgozott – traumáik érzelmi lenyomatait is, amelyek tudattalanul is hatnak ránk. Gyakran érezzük úgy, hogy a sors játékfigurái vagyunk, ami kénye-kedve szerint szórakozik velünk, és nem sejtünk mögötte előre elrendeltséget. Fel sem tételezzük általában, hogy viselkedésmintáink nagy része családunk idősebb tagjaitól ered, mi csak hordjuk magunkban az érzéseiket, vagy osztozunk bennük.
Hellinger elképzelése az, hogy újra éljük a családi traumák bizonyos aspektusait. Megfigyelte, hogy a család fájdalmas történései olyan erős hatást gyakorolnak az egyénre, hogy generációkon keresztül nyomot hagynak a család rendszerében, amelyek alapprogrammá válhatnak, mert a családtagok újra és újra megismétlik a múlt szenvedéseit. Ezek a traumás emlékek a DNS-ünkben létrejött epigenetikus változásokon keresztül adódhatnak át.
Éljük megszokott életünket, aztán egyszer történik valamilyen fájdalmas, vagy nehéz helyzet, ami kiváltó ingerként aktiválja megörökölt rejtett sérülésünket. Gyakran nem is értjük, hogy mi történik velünk, mert az egész addigi életünket fenekestül fordíthatja fel. Vannak, akik ehhez inkább alkalmazkodnak, mert az a kényelmesebb (bár hosszú távon fájdalmasabb is), és vannak, akik e kezdeti zavartságot követően kutatni kezdik az okokat.
Azokat a lelki örökségeket, amelyeket őseink továbbadtak nekünk, és blokkokat képeztek bennünk, fel lehet és kell is oldani, hiszen csak így tudjuk megállítani a folyamatot. Felelős szülőként azzal tehetjük a legtöbbet gyerekeinkért, ha felismerve ezeket a hibás mintákat, és hiteket, azokat meggyógyítjuk önmagunkban, így ezeket már nem viszik tovább. A családi vérvonalon átívelő szorongásokat addig adjuk tovább, amíg valaki a generációs sorban rá nem eszmél az összefüggésekre, és azt nem mondja: nem cipelem tovább a lelki terheket, én teljességben megélt életet szeretnék.
A családfa felvázolásában minden olyan esemény, történés – amely érzelmileg megterhelte az érintett családtagjainkat – fontos akkor, ha a problémáink gyökerét kutatjuk. Minden veszteség, halál, a családból való kiutasítás, baleset, átélt háború, éhínség, elhagyás, betegség, bűncselekmény jelentőséggel bír a család rendszerének vizsgálatakor.
A tudatosság, a családom érzelmi múltjának feltárása nagyon sok elakadásom okát megvilágította. Olyan összefüggéseket tárt fel előttem, amely megdöbbentett ugyan, de a mély megnyugvást is hozott, hiszen pontosan tudtam, hogy innét lehet előrelépni. Ha értjük, látjuk, hogy milyen terheket cipeltek őseink, akkor érteni fogjuk, hogy ezt miért adták örökül tovább. Az is világossá válik számunkra, hogy ezt a batyut csakis úgy tehetjük le, ha képessé válunk feloldásukra és elengedésükre. Azon keresztül pedig, hogy egyre inkább megértjük azt, hogy az ő viselkedésüket is elődeik érzései határozták meg, úgy látunk rá egyre világosabban a saját motivációinkra, lelki működésünkre is.
Ezek oldásához pedig hatásos – olyan, számomra is működő- eszközt találtam, amelyet programjaimon is jó visszajelzésekkel alkalmazok.
Ha hasznosnak érzed ezt az írást, kérlek segíts másokhoz is eljuttatni megosztással.
