Párunk kíméletlenül rámutat azokra a pontjainkra, amiben fejlődnünk kell. Megmutatja, hogy milyen módon vagyunk képes szeretetet adni és befogadni, hogy mennyire vagyunk erősek lelkileg, és hogy az egónk működtet-e bennünket, vagy játszmák nélkül vagyunk képesek élni az életünket. Ami fáj, ami rosszul esik tőle, azzal feladatunk van. Nem könnyű képet tart elénk, ebbe nézni néha gyötrelmesen nehéz. Hiszen a sebezhetőségünket látjuk benne, múltunk begyógyítatlan sérüléseit. Mert ő látja a maszktalan arcunkat, a csupasz lelkünket, mint ahogy mi is az övét.
Gyakran egymástól várjuk a megváltást, és saját szerethetőségünk igazolását. Ezt azonban más nem adhatja meg, csakis mi, magunknak. Amíg nem hiszünk magunkban, a párunk sem lesz képes rá. És ez fájni fog, és nem értjük, hogy miért nem tudja megtenni. Ő a hű tükrünk. A magunkba vetett hitünk az övé is, az önszeretetünk az ő szeretetének az alapja.
Egy szakítás után az új kapcsolatba néha úgy vetjük bele magunkat sérült lelkünkkel, mint egy színes táncforgatagba, mohón, szinte esztelenül. Nem is törődünk mással, csak arra vágyunk, hogy biztosítsanak bennünket szerethetőségünkről. Párunktól várjuk a visszacsatolást arról, hogy jók és értékesek vagyunk. Aztán lesz egy pillanat, amikor visszahőkölünk, mert a megerősítés csak nem érkezik meg. Egyszerűen azért, mert nem hisszük el, hogy ez így van, ő hiába is erősítgetne ebben bennünket. Támaszkodunk, kapaszkodunk, a párunkat a másik felünknek tartjuk. Aki viszont félemberként tekint saját magára, az mindig függeni fog a szerelmétől. Néha annyira, hogy szinte megfojtjuk a másikat állandó jelenlétünkkel, és megfelelni vágyásunkkal. És megkezdődik a se veled, se nélküled páros magányos tangója, a két fél lélek botladozása, a keserves társas magány kíméletlen lélekpuszítása. Aztán sok esetben az új kapcsolat is véget ér.
Ezért fontos, hogy egy párkapcsolati szakítást követően a gyászmunkát ne akarjuk kispórolni, mert annak van egy folyamata, amiben meggyógyítjuk sebzett lelkünket, megtanulunk újra hinni magunkban, felszegett fejjel járni, és megbocsátani, elengedni. Ha ezt – az ugyan fájdalmas- periódust kispóroljuk, annak az lesz a következménye, hogy rögtön rátapadunk a következő kiszemeltre, és a saját önbecsülésünk helyreállítását tőle várjuk. Mivel azonban ő a sérüléseinkre tud rezonálni, nem fog tudni hozzánk kapcsolódni, mert nem talál hozzá szabad felületet. Ott még a harag, a bűntudat munkál. Közben pedig tapadnánk elkeseredetten, és mohón az új párunkra, aki egy idő után belefárad az állandó nyomulásba, abba, hogy mint egy kisbaba függünk tőle, és abba a nyomasztó teherbe, hogy boldogságunkat tőle tesszük függővé. Az ilyen hendikeppel induló kapcsolatok zöme kudarcra van ítélve a feldolgozatlanság miatt. Főleg, ha mindkét partner számára rögtön indult a kapcsolat a szakításokat követően. A kapcsolat akkor lesz működőképes, ha erre a dinamikára ráismer a két ember, és elkezdik feldolgozni múltjuk sérüléseit. Csakis két ép lelkű ember kapcsolódásából lehet egészséges életszövetség. A tudatosság hiányában ugyanis egymást fogják letaposni, mint két tengerben fuldokló, akik azon küzdenek, hogy levegőhöz jussanak, és ennek az lesz az ára, hogy valamelyikük feje mindig víz alatt lesz.
Ha a harag, az önvád munkál benned, akkor gyakran fogsz bevonzani párod által olyan helyzeteket, hogy a haragod indokolt legyen, mert haragodnak tárgyat, okot keresel. Akkor ő sosem lesz elég jó számodra. Ez pedig felőrli az intimitást.
Boldog kapcsolódásra, egy tiszta képű tükörre vágysz? Kezd el a munkát magadon. Jó esetben a te változásod hatással lesz a párodra is, és az önmunka szépen alakítja a kapcsolódásotokat. Rosszabb esetben nem fog neki tetszeni a te változásod, a felébredésed, hiszen ő még aludná tovább komfortzónán belüli mély álmát. Így lassan elfejlődtök egymás mellett, és ez a szakadék lehet, hogy magába rántja őt. Lehet, hogy onnéttól már nem lesz mondandótok egymás számára, és el kell engedjétek a kapcsolatot. De életed más minősége aztán már más minőségű kapcsolatokat, magasabb tudatszintű embereket is vonz. Ezért ne félj a tudatosságtól. A fény a szívedben már más működést indukál, amely által boldogabb leszel egy olyan partner oldalán, akinek a tükre egy szeretettel, melegséggel átitatott képet mutat.
Bátorság, és a tudatosság emelése, az önismeret fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a tükörképet nézve ne a kétségbeesés vagy a harag öntsön el, hanem a higgadt magadra ébredés, az elfogadás. Mert hát folyamatosan úton vagyunk, de csak kevesen képesek arra, hogy a földi pályafutásuk során minden sérülésüket begyógyítsák, és csupán az önzetlen szeretet irányítsa őket. Persze nem hiábavaló az önmagunkhoz vezető út megjárása, aminek jutalma, hogy végül megtaláljuk a lelki békénket.
Ha nem tetszik, amit párod tükrében látsz, azért nem a szerelmed a hibás. Ő csak visszatükrözi felnagyítva azt, amit a lelkedben őrizgetsz. Ezért ne rá haragudj. Végy egy mély levegőt, és hozz egy döntést, hogy teszel magadért és ezáltal a minőségibb életedért, kapcsolatodért.
