A legtöbben találkoztunk már velük, ha nem is tudatosult bennünk. Egy egyszerű beszélgetésnek indult, aztán ahogy teltek a percek egyre inkább azt érezhettük, hogy fogy az energiánk, fáradunk, és a beszélgetés már csak egy egyoldalú panaszáradat lett a másik részéről. Mikor pedig végre elköszöntetek egymástól, rossz érzéseid, esetleg bűntudatod lett, bár az okait magadnak sem tudtad volna megmagyarázni.
Az energiavámpírok mások energiájából élnek. Abból táplálkoznak, az élteti őket. Figyelemre, sajnálatra van szükségük. Erre nem csupán a panaszkodás az eszközük, hanem a kritizálás, a manipulálás, az áldozati szerep eljátszása, vagy épp gyenge pontjaidra hat bűntudatkeltéssel. Tudat alatt alacsonyabb rendűnek érzik magukat, és a fenti eszközök bevetésével próbálnak felülkerekedni a másik emberen azért, hogy magukat feljebb emeljék partnerük lehúzásával. Tehát kompenzálják a csökkent értékűség érzésüket.
Az energiavámpírok ösztönösen megérzik, hogy kinek az energiáját tudják csapolni. Általában azok az emberek kerülnek a hatásuk alá, akik nem tudnak nemet mondani, alárendelődők, nem húzzák meg markánsan a határaikat. Ezt pedig kihasználják az energiához jutni vágyók.
A probléma ezzel az, hogy az elvesztett energiát mi is pótolni szeretnénk valahonnan, mert szükségünk van rá, és ha nem vagyunk elég tudatosak, könnyen előfordulhat, hogy az energiavámpír folyamatos jelenléte ránk is fertőzően hat. Ezért fontos, hogy észrevegyük ezt a kapcsolódási dinamikát, és tegyünk ellene.
Általában segíteni nem tudsz rajtuk, mert gyakran a jószándékú tanácsokat meg sem hallgatják, mennek a saját fejük után. Csak az ő problémájuk létezik, te nem érdekled őket, ha pedig mégis neki kezdenél a mondandódnak, gyorsan hárítanak, és újból a saját monológjukkal folytatják. Vitatkozni, ellentmondani, rávílágítani a helyzetükre nem érdemes, mert nem ez kell nekik. Ez egy játszma, ami számukra létfontosságú, mindennapi működésükhöz rutinszerűen hozzá tartozik.
Nem egyszer fordul elő, hogy épp a barátainknak nevezett emberek azok, akik számára azért vagyunk fontosak, hogy a mi lelkierőnket használják. De mi ragaszkodunk hozzájuk akkor is, ha tudjuk, hogy nem a kölcsönösségen alapul ez a barátság. Akkor ez rólunk is szól. Miért félünk attól, hogy ha elhagy minket akkor egyedül maradunk? Miért szolgáljuk ki az igényeit akkor is, ha nekünk az nem jó? Ezen érdemes elgondolkodni, mert lehet, hogy a háttérben az húzódik meg, hogy nem gondoljuk szerethetőnek, tisztelhetőnek magunkat.
Ha egyszer ebből eleged lesz, és ráismersz erre a dinamikára, majd felállsz, és nem hallgatod, nem állsz rendelkezésre tovább, ő gyorsan megrázza magát, és keres magának új energiadonort.
Úgy tudod őket távol tartani, hogy ismered ezt a működést, és folyamatosan emeled a tudatosságodat. Fontos, hogy ismerd ennek a működésnek, játszmának a hátterét, és emellett határozottan képes legyél kijelölni a határaidat.
Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj arra, hogy mások elvegyék az energiádat, és rossz érzéseket hagyjanak benned. A te érzelmi életed, lelki nyugalmad a te felelősséged, és ha hagyod, hogy mások kényük-kedvük szerint beletapossanak a lelkedbe, nem mutogathatsz rájuk, hiszen te hagytad nekik, hogy ezt tegyék veled.
Húzd meg erőteljesen a határvonalaidat. Az energiád, figyelmed, odafordulásod drága kincsed. Annak ajándékozd oda, aki arra érdemes.
