A kényszeres irányítás mögött mindig erős félelem áll. Félelem attól, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én azt akarom, akkor veszteni fogok, és valami rossz történik velem. Folyamatos szorongás, hogy kiszolgáltatott vagyok, ha nem nálam van a gyeplő, és azt én nem kockáztatom. Mert én azt tudom, hogy a dolgoknak hogy kellene történnie. Az EGO minden fölött hatalmat szeretne, mert akkor érezné védve magát. Így aztán 24 órás ügyeletben gyakran ugrásra készen mindent és mindenkit irányítana. De közben pedig szenved az ilyen ember, mert hatalmas csalódások, fájdalmak garmadája éri, az emberek elkerülik, és a helyzetek valahogy mindig balul sülnek el, és nem érti miért. A kontrollmánia túlzott ragaszkodásra épül, úgy gondolom, hogy ha kézben tartom a dolgaimat, semmi rossz nem történhet. Pedig a rossz dolgok akkor történnek igazán.
Sok ember működik így. Kényszeresen akarja irányítani az életét, a kapcsolatait, életének történéseit, egészen addig, amíg sok-sok pofon árán rá nem jön, hogy vannak dolgok, helyzetek, amiket nem lehet irányítani. Amikor meg kell hajolni egy magasabb akarat előtt, és alázatot tanúsítva ki kell mondani, hogy megadom magam, meghajolok, elfogadom a sorsom, és történjen, aminek történnie kell. Ekkor jön általában a csoda, és ilyenkor valóban azok a dolgok, helyzetek, emberek érkeznek el hozzánk, amik, akik nekünk jók. Mert az irányításmánia annyira leköti az ember agyát, hogy szó szerint nem látja a fától az erdőt, rugalmatlan lesz a gondolkodása, és el sem tudja képzelni, hogy valami sokkal jobb jöhetne, ha hagyná. A foggal-körömmel való ragaszkodás a saját elképzelésemhez feszültté tesz, és becsavar egy érzelmi spirálba, ami nem hagyja, hogy felszabadult legyek és kreatív, hogy észrevegyek olyan dolgokat, amiket addig nem. Mert a kapcsolatainkból kimenekülnek az emberek, mert nem bírják a fojtogató kontrollt, a munkatársaink nem akarnak együttműködni, mert tudálékosnak bélyegeznek, a gyerekeink pedig mindig máshol töltik inkább az estét, mert elegük van abból, hogy levegőt sem vehetnek felügyelet nélkül.
Azoknál az embereknél jellemző ez leginkább, akik az árulás sérülésében szenvednek, és ettől felveszik a kontrolláló maszkját. Ők elképzelhetetlennek tartják azt, hogy nem tartják szorosan a gyeplőt. Főként ha emellett vezetői pozíciót is betöltenek. Ők nem népszerű emberek, és nem értik hogy miért van tele kudarccal az életük, nem látnak rá. Emellett pedig olyan betegségeket is generálnak maguknak, amelyek az izületeiket, térdüket, bokájukat, gerincüket érinti, rugalmatlanságuk testi tünetekben manifesztálódik.
Ha úgy érzed, te is érintett vagy, lépj egyet hátra, nézz rá a hibás működésedre. Ha szorongsz attól, hogy kicsúsznak a kezeid közül a dolgok, akkor érdemes azzal foglalkozni, hogy miként lehet elengedni, – ha kell, segítséggel is.
