Megcsináltad. Éjszakákat dolgoztál érte, hajnalban folytattad. Sok mindent alárendeltél, feláldoztad érte a szabadidődet is. De volt egy álmod, és azt véghez vitted. Mögé nem lát senki. Maximum a legjobb barátaid, a családod, akik asszisztáltak a legjobb, de a legrosszabb napjaidhoz is. Mert az eredmények nem jönnek maguktól. Kőkemény munka hozza csak meg, és ehhez társul bőven szorongás, idegeskedés, hogy beérik-e a munkád gyümölcse, hogy érdemes volt-e energiát, pénzt, időt beletenni.
Mindig lesz olyan a közvetlen környezetedben, aki ennek nem fog örülni, aki megpróbál elbizonytalanítani, letéríteni az utadról. Lesznek feléd irányuló epés, lekicsinylő megjegyzések, hogy örömödbe üröm is vegyüljön. Ha kellőképpen nem vagy magabiztos, akkor hatással lehet rád ez a fajta negatív hozzáállás, és önnön eredményeidet is megkérdőjelezheted.
Akik állandóan hasonlítgatják magukat, javaikat másokéhoz, azok nem tudnak teljes mértékben önmagukra figyelni, frusztráltak, és dühösen szajkózzák, hogy az élet igazságtalan. Pedig a lehetőségek nincsenek előre leosztva, azok mindenki számára adottak és hozzáférhetők. Sok – ma már – sikeres ember indította kétségbeesésében a vállalkozását -nem látva más utat- és egy remek ötletet megvalósítva ért el komoly eredményeket, meg is alapozva ezzel életét.
Aki féltékeny ismerősei, barátai eredményeire, az valójában a bátorságukat irigyli, azt, hogy akár ő is megtehette volna, de neki nem volt hozzá kellő mersze. Mások sikere ugyanis saját félelmeire emlékezteti. Mert nincs kellő önbizalma, és ebből fakadóan nem hiszi el, hogy ő is képes lenne elérni bármit. Az irigy ember a hiányra fókuszál, nem képes saját életében észrevenni a jót.
Néha még párkapcsolatban is előfordul, hogy a pár nem örül egymás sikerének, elismerésének, és ez inkább a kicsinyességről szól, a szeretethez semmi köze nincs. Mert aki valódi szeretetben és elfogadásban létezik, az emel, nem pedig lehúz.
Gyerekkorban kellene megtanulni, hogy mások eredményeinek őszinte méltatása bennünket is emel, és inkább tanulni kellene azoktól, akik elértek valamit, nem pedig irigykedni rájuk. Ehhez pedig a szülői minta járul hozzá leginkább, hiszen a gyerek érzékeny radarja mindent érzékel, figyel, elsajátít. Így az örömre való képességet, de az önzőséget is.
Akinek a lelkében rend van, az nem irigy, nem kritizál, és nem féltékeny mások sikereire. Az önmagára koncentrál, és abban a biztos tudatban van, hogy amit el szeretne érni, azt el fogja, mert képes rá. Kellőképpen magabiztos, és megteszi a célhoz szükséges lépéseket, nem fanyalog, ha a környezetében más elér valamit. A jóindulatú emberek boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak.
Ha tudunk örülni a hozzánk közel állók sikereinek, képesek vagyunk a szívünket kinyitni, az a saját magunkhoz való viszonyunkról is árulkodik. Aki elfogadásban létezik, az tudja, hogy a siker azokhoz pártol, akik be tudják fogadni. Akik tudnak vele mit kezdeni, hiszen tettek érte. Elismerni másokat nagy dolog, mert néha nehezebb, mint elfogadni más bosszantó tulajdonságait. Ez a lélek érettségéről ad tanúbizonyságot. Ha tudunk a másik örömének örülni, az számunkra is jó érzés.
Fontos, hogy ne halld meg a kétkedő hangokat, ha valami újba vágsz. Azok társaságát keresd, akik előtt nem kell titkolnod eredményeidet, és nem várják el kimondatlanul is, hogy lemondj az álmaidról azért, hogy ne érezzék rosszul magukat! De minden siker mellett fontos, hogy önmagad, és mások felé is alázatos maradj, hisz csak ebben az állapotában lehet az ember nyitott és befogadó. A lenéző kivagyiság megöli a fejlődést, és az ilyen ember nem tisztelhető.
