Érezted már valaha, hogy folyton ugyanazokba a helyzetekbe futsz bele, miközben azt érzed, hogy téged nem szeretnek az égiek? Bármibe kezdesz, nem jól alakul, hiába küzdesz, nem jutsz előbbre. Eszedbe jutott már, hogy lehet, hogy éppen te vagy az, aki szabotálja önmaga boldogulását? Lehet hogy benned is fut egy hibás program tudat alatt, ez pedig az önbüntetés.
Az önbüntető programok tudattalanul hatnak. Ezek hibás hitrendszerek, amelyekhez félelmek, szorongások kapcsolódnak. Az alapja a bűntudat, gyakran olyan helyzetek miatt, amelyben semmi rosszat nem követtünk el, csupán az elménk hitette el velünk. Az életünket viszont nagyon megnehezítheti, akár meg is keserítheti. A bűntudat büntetésért kiált, jelen esetben önbüntetésért. A bűntudat érzésével boldogság nem teremthető. Aki bűnösnek gondolja magát tudat alatt, az mindent elkövet, hogy elkerülje a boldogságnak még a lehetősége is, szabotálja saját életének pozitív irányú alakulását, önsorsrontó, és vezekelni akar.
Sok embert nagyon mélyen irányít az a meggyőződés, hogy értéktelen, nem jó semmire, haszontalan, bűnös. Ezért nem is tesz semmit, hogy ez máshogy legyen, sőt, tudat alatt nem is engedi meg magának a jobbat, többet. Folyamatos benne a „nekem nem jár a jó” érzése, gyakran vállal olyan áldozatokat, amelyek önfeladással járnak, és az örömöt is megvonja magától. A bűntudat önszabotázshoz, önkorlátozáshoz, de akár önpusztításhoz is vezet (pl. alkoholizmus, narkotikumok használata).
Az ilyen sérüléssel bíró ember nem ritkán saját kapcsolatait is ellehetetleníti, addig gyötri a másikat, míg az megunja, és elhagyja. Mindezt azért, mert nem szavazott magának boldogságot, úgy érezte, nem jár neki.
Ha az okokat kutatjuk, azt láthatjuk, hogy vannak olyan családok, ahol a szülők sosem elégedettek gyerekük teljesítményével. Mindig a maximumot várják tőle, aminek nem egyszer lehetetlen is megfelelni. A gyerek számára mindennél fontosabb, hogy szeressék és elfogadják. Ő a szüleit tökéletesnek látja, olyanoknak, akik nem hibáznak, és ezért inkább magában kezdi el keresni azt a hibát, amiért a szülő kritizálta. Ha hibázik, és szülei ezért megszidják, bűntudatot fog érezni. Az idők során ez rögzül, és meghatározza – a már felnőtt- alapműködését.
Más esetekben a gyerek elhiszi, hogy szülei boldogságáért ő a felelős, és ha ez nem sikerül, bűntudata lesz, és később ezt már nehezen tudja levetkőzni, és rögzült programként irányítja életét.
Elutasítás sérülésében szenvedőknél gyakori az önbüntetés, hiszen ők nem hiszik el, hogy értékesek, szerethetők. Saját magukat is elutasítják. Másrészt pedig a megalázás sérülésében szenvedőknél is gyakori, hiszen ők nem figyelnek saját szükségleteikre, és állandó bűntudattal küzdenek.
Felmenőktől örökölt sorsként is hathat ránk önbüntető, önszabotáló program. Ha például szabotálod magadban azt, hogy jó anyagi körülményeid legyenek, mert az őseid többször elvesztették vagyonukat, és te a sejtjeidben örökség szintjén vitted tovább a veszteséghez kapcsolódó fájdalmat, akkor tudat alatt mindig azon fogsz munkálkodni, hogy elkerüld még a lehetőségét annak, hogy pénzhez juss, mert a tudatalattid az anyagi jólétet a fájdalomhoz kapcsolja.
Családi programként, hitrendszerként is örökölhetjük, hogy nekünk nem mehet jól, mi nem lehetünk boldogok, nekünk csak ennyi jár. Ennek megfelelően pedig minden örömforrástól elzárjuk magunkat, mert egy-egy felszabadult, örömteli pillanat rögtön a bűntudatot húzza be.
Az önbüntetésnek több jellemző tünete is van mint például az éjszakai tépelődés, nem alvás, körömrágás, folyamatos elvágyódás a jobb élet irányába cselekvés és tettek nélkül, evészavarok (önsanyargatás), kritikus látásmód, munkamánia, áldozatvállalás.
Ha azt érzed, hogy te is érintett vagy, érdemes egy kis időd és befelé forduló figyelmet annak szánni, hogy ezeket a programokat felismerd magadban, és hogy vajon milyen okai lehetnek, mik azok a megrögződések, amelyek futtatják benned. Ekkor már megtetted az első lépést a kilábalás felé.
