Ha ma egy csomagot postán feladsz magadnak, a saját nevedre címezve, benne mindazzal, amit beleraksz, azt biztosan megkapod pár napon belül, és nyilvánvalóan nem lepődsz meg azon, amit találsz benne. Azt kapod meg, amit feladtál magadnak. Az önbeteljesítő jóslat is így működik. Amit a múltban előre meghatározol magaddal kapcsolatban, az a jövőben megtörténik.
Ezt a témát kétféleképpen közelíthetjük meg: egyrészt másoktól jövő hit ránk vonatkozóan, hogy milyennek gondolnak bennünket, mit látnak bennünk. Ha például a szüleink vagy tanáraink nem hittek bennünk, gyengébb képességűnek láttak minket, akkor azzá válhattunk, az elvárásaiknak megfelelően. Ez pozitív irányba is működik. Ha nagyon erős problémamegoldónak gondoltak bennünket, akkor egyre inkább azzá váltunk, mert a bennünk való hit egy nagyon erős doppingszer. Másrészt pedig saját magunkkal kapcsolatban is él egy hitrendszer bennünk, arra vonatkozóan, hogy mennyire tartjuk értékesnek magunkat. Mit gondolunk magunkról, az életünkről, a sikereinkről, a kapcsolatainkról. Ez lesz belső iránytűnk is egyben.
Amit önmagunkról nagyon erősen gondolunk, hiszünk, az egyfajta belső elvárásként működik, és cselekvéseinket ezekhez igazítjuk, nagyon gyakran tudattalanul is. Ezek forgatókönyvek arra vonatkozóan, hogy az életünkben mi hogyan fog történni, hogy mire vagyunk képesek, és mire nem. Rengeteg önkorlátozó hiedelem él bennünk.
Találkozunk valakivel, akiről azt gondoljuk, hogy egy fantasztikus ember. Szeretnénk megismerni, de legbelül fénysebességgel bekapcsol a félelem, hogy ő esetleg majd nem lát elég érdekesnek, szerethetőnek bennünket. Ezért elkezdjük gyártani az önkorlátozó gondolatokat: ő biztos fiatalabbat/idősebbet, vékonyabbat/testesebbet keres, ez túl szép, hogy igaz legyen, úgysem lesz ebből semmi. Mindezt gyakran tudattalanul. Persze megtörténik, amit megjósoltunk, és elmegy az illető, mert úgy viselkedtünk vele, hogy nem is volt más választása. Ez a példa előfordulhat sok más helyzetben is, egy állásinterjún, vagy a munkánk során. Nem hisszük, hogy képesek vagyunk rá, hogy jár nekünk a jó, és így csak az történhet meg, amit legbelül a lelkünkben elvártunk. Korlátozó hiedelmeink mögött leggyakrabban a kudarctól való félelem áll. Vagy a tanult tehetetlenség. Hogy egy helyzetnek nem lehetek az ura, nem tehetek semmit azért, hogy jó legyen, jól alakuljanak a dolgok. Vagy a családi hitrendszer. Az a közös családi belső hit, hogy mi erre nem vagyunk képesek. A jók mással történnek. Mi nem vagyunk szerencsések, bennünket az örömteli dolgok elkerülnek. A siker nem jár nekünk.
Nagyon gyakran nem engedjük megtörténni, hogy a jó beáramolhasson életünkbe, mert körbebástyázzuk magunkat belső félelmeinkkel, és nem hiszünk abban, hogy mi azt megérdemeljük. Aztán ha mások sikeresek lesznek, dúskálnak a javakban, boldog kapcsolatban élnek, akkor sopánkodunk, hogy a jó dolgok mindig másokkal történnek. Mert mások megengedik maguknak, mert mások hisznek benne. Mert az ő fogatókönyvük másról szól.
Ha felállítunk egy igazságot, akkor elkezdünk annak megfelelően viselkedni, hisz annak kell megtörténnie, amit megjósoltunk magunknak. Ez ellen pedig csakúgy tudunk tenni, ha felismerjük magunkban ezeket a hiedelmeket, belső elvárásokat. Átprogramozható, a tudattalanból előhívható az a negatív séma, ami meggátolja, hogy jó dolgok történjenek velünk, és higgyünk magunkban végre.
Hozz egy döntést, hogy megváltoztatod életed forgatókönyvét.
