Nagyon sok nőnek jelent testi és lelki problémát, hogy nem éli meg önmagában a nőt női létezésének teljességében. Ezt jelentheti azt is, hogy tudatosan, vagy tudattalanul elutasítják önmagukban a nőt, vagy épp azt, vagy nem fogadják el női szerepeiket, és ebből adódóan állandó harcban állva töltik mindennapjaikat.
A nő ereje a befogadásában, elfogadásában nyilvánul meg: amikor empatikus, inspiráló és tanító, lénye finom, és engedi hogy átszője lelkét a bölcs megértés, és a megbocsátás képessége. Szeretetre, érzelmekre tanít, és melegséget áraszt környezetére. De emellett fontos, hogy tudja, ismerje saját értékét, és ne engedje, hogy bárki meggyőzze ennek ellenkezőjéről. Fontos, hogy ki tudja mondani azt is, hogy eddig, és nem tovább. Ettől lesz erős és lágy egyszerre. Sajnos gyakran ezt pont az önszeretet és önelfogadás hiánya, a csökkent értékűség érzése teszi lehetetlenné. Pedig az a nő, aki saját magát nem képes elfogadni, másokat sem képes, és ezzel sokat árt női létezésének, de leginkább lelki békéjének.
A megfelelési kényszer, a fájdalmak, a bűntudat, a visszafojtott érzések meggátolják női energiáink áramlását. Ha a nő elfojtja önmagában érzelmeit, női energiáit is blokkolja, hisz a nőt épp az érzelmeinek szabad áramlása működteti, mivel érzelmi lény. Ettől előbb feszült lesz és ideges, ingerültté válik mind viselkedésében, mind pedig kommunikációjában, később pedig a depresszión át eljuthat egészen addig hogy feladja önmagát, saját személyiségét. Megszürkül, és reményvesztetté válik, és ez testi tünetekben, komoly betegségekben is megnyilvánulhat majd. A női szerepek, a nőiség, nőiességhez való viszonyulás, ezek elfogadása ugyanis erőteljes hatással van a testi, hormonális működésre is.
Női létezésünk megélését, női működésünket példaként meghatározza édesanyánk saját nőiségéhez való viszonyulása. Ha csak a nehézséget látta benne, a fájdalmak forrását, akkor egyértelmű következménye lesz a mi negatív hozzáállásunk nőiségünkhöz. Persze ő is hozta valahonnan, generációkon át ez is mintaként öröklődhet tovább. Az előző évszázadokban a nőket alacsonyabb rendűként kezelték, sokkal kiszolgáltatottabbak voltak, és ezeket a tapasztalati lenyomatokat hordozhatja generációk sora. Így válhat fájdalmassá akár fizikai szinten is a női lét megélése, mert a lelki megélés vetül kifelé.
Ha fiúnak vártak egy lánygyermeket, az is meghatározza majd a működését, hisz tudat alatt szülei elutasították a nemét, és hogy megfeleljen a ki nem mondott elvárásnak, elkezd fiúsan viselkedni, kommunikálni. Vagy nincs is más választása, mint hogy idomuljon, mivel szülei a fiús viselkedés irányába tolják tudattalanul is akár.
Ha úgy érzed, hogy kapcsolataid nem jól működnek, hogy testi szinten megjelenő, esetleg fájdalmas tüneteid vannak (női problémák), ha gyakran vagy lehangolt, és feszült, úgy érzed, hogy feladod saját magad, akkor érdemes egy kicsit befelé figyelve ránézni saját női működésedre, akár segítséggel is. Lehet, hogy tudat alatt halmoztál fel blokkokat, elfojtottad érzéseidet, és ezzel női energiáid áramlását is. Ha felismered, az már egy lépés lelki békéd irányába. Felnőttként saját lelki egészséged a te felelősséged.
A nő -ha engedi magának- jobbá teszi a világot figyelmével, a finom, lágy energiáival, azzal a tudásával, tapasztalásával amire fájdalmak és csalódások árán tett szert, de amelyek erősebbé, megbocsátóbbá, befogadóbbá és elfogadóbbá, tehát bölcsebbé is tették.
Légy az a nő, aki engedi magát nőnek lenni, aki képes áramoltatni testében, lelkében a női energiákat, a befogadást és az elfogadó szeretetet.
