Életünk során számtalan nehézséggel kell megküzdenünk, amelyek nagyon megterhelhetik lelki (akár testi) egészségünket is. Megküzdési, továbblépési stratégiánkat több tényező is meghatározza, de elsősorban a családból hozott minták szerepe jelentős. A gyerek számára példa, hogy szülei hogyan kezelik a nehéz helyzeteket. Ha azt látja, hogy a problémákkal tűzdelt, fájdalmas időszakokban nem omlik össze a család, hanem igyekeznek megoldási stratégiákban gondolkozni, akkor felnőttként számára is bekapcsol a túlélési ösztön, ha nehézség jön szembe, és nem az önsajnálat jellemzi.
Hogy miként fogadjuk a nehéz, problémákkal teli időszakot, lelki rugalmasságunk függvénye is. Ez a lelki rugalmasság (reziliencia) magában foglalja egyrészt, hogy el tudjuk-e fogadni a valóságot, azt, hogy a változás állandó az életünkben, ami rejt magában negatív, fájdalmas történéseket is. Másrészt magában foglalja azt a nézőpontot, hogy függetlenül attól, hogy történnek fájdalmas események, az élet értelme nem megkérdőjelezhető. Hogy ezek nem azért történtek, hogy a sors megbüntessen bennünket, hanem ezek az élet velejárói, de ettől még érték az élet. Harmadrészt pedig magában foglalja a bennünk lévő önbizalmat is, hogy bízunk abban, hogy képesek leszünk megküzdeni bármilyen nehéz helyzettel, és fel fogunk állni akkor is, ha megtépáznak a viharok. Végül pedig az életbe vetett bizalmat is tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy hisszük, hogy végül minden jól alakul majd, úgy, hogy nekünk jó legyen, és hogy rendbe jönnek majd a dolgok. Azoknál az embereknél, akikben él az ősbizalom, számukra ez könnyebbséget jelent, míg a kötődési sérülésben szenvedőknek ez sokkal nehezebb feladat.
Ezen kívül még fontos eleme a rezilienciának a találékonyság, hogy fel tudjuk-e ismerni azt, hogy mit tehetünk önmagunkért, hogy milyen apró lépésekkel tudunk kilábalni, és hogy miként tudjuk elviselhetővé tenni az adott helyzetet. Sokat segíthet ebben, ha vannak mély kötődéseink, minőségi kapcsolataink, olyan emberek, akik segítenek abban, hogy reálisan nézzük a problémánkat, és hogy legyen továbblépési stratégiánk.
Aki lelkileg rugalmas, sokkal gyorsabban teszi túl magát a válságos időszakokon, mindamellett, hogy lelkileg őt is megviselik a fájdalmas időszakok, de hamarabb, gyorsabban áll fel a padlóról, és rögtön a megoldást keresi.
Azonban sok ember működését megnehezíti ilyen helyzetekben a tanult tehetetlenség, amelyben azt érzik, hogy nem tehetnek semmit önmagukért, csak sodródnak, viszi őket az ár, és szerencsétlenségükért külső okokat, vagy más embereket tesznek felelőssé. Úgy érzik, hogy kiszolgáltatottak a sorsnak, és önbizalom hiányuk valóban kiszolgáltatottá, függővé is teszik őket másoktól.
Az érzelmi viharok, fájdalmas események bekövetkeztekor nagyon fontos képességünk még a remény. Hogy higgyünk abban, hogy a próbatétel elmúlik, és általa erősebbé, ellenállóbbá válunk. Hogy a padlóról fel tudunk állni, majd újrateremtjük önmagunkat, és lélekdarabkáink összeillesztése után még egészebb ember leszünk. Fontos, hogy képesek legyünk meglátni ezekben a helyzetekben, hogy mit nyerhetünk, mit tapasztalhatunk általuk.
Ha erősebben, bölcsebben kerültél ki a viharokból, akkor tudod, hogy milyen nagyszerű, kitartó és erős ember vagy. Hogy képes vagy a túlélésre, és nagyfokú önismerethez is hozzásegít, amelyben meglátod önmagadat, kapcsolataidat, saját érzéseidet. Ezek pedig akkor válnak igazán láthatóvá, érzékelhetővé, ha az élet nehézségei próbára teszik őket. Ez pedig azért hasznos tudás, mert fájdalmak árán szerezted.
