Az ősz a betakarítás ideje. Amit vetettünk, gondoztunk tavasszal és nyáron, annak gyümölcsét most betakaríthatjuk. Én azt gondolom, hogy a lelki életünkkel is így vagyunk. Amilyen életet éltünk ennek a hihetetlenül gyorsan eltelő évnek az elején, annak hozadékával szembesülhetünk most. Nehéz év volt, olyan új kihívásokkal, amelyekről korábban csak filmes élményeink alapján kaphattunk képet.
De a nehézsége ellenére biztosan voltak benne jó pillanatok is. Emberek jöttek az életünkbe, akik tapasztalást hoztak, és mentek is el tőlünk olyanok, akiknek a lelke talán megérintette a miénket. Akit nehéz volt elengedni, vagy még mindig van dolgunk vele. Mentek el az életünkből olyanok, akiktől még nem búcsúztunk volna el, akikhez mély szeretet fűzött, és már soha nem mondhatjuk el nekik, hogy mit jelentettek nekünk. Lehettek olyan veszteségeink, fájdalmas tapasztalásaink is, amelyek új felismeréseket adtak, és talán új utakat is megnyitottak.
Vajon észrevettük-e a mindennapi pörgésben, hogy milyen ajándékokat, apró örömöket hozott az élet. Vajon meglátjuk-e azokat a pillanatokat, amiért érdemes nap mint nap felkelni, és végig csinálni egy napot. Amikor reggel valaki ránk mosolyog, amikor egy finom étel kerül az asztalra, amikor a gyerekünk átöleli a nyakunkat, amikor felvehetünk egy új ruhát, vagy épp segítség nyújtásunkra egy hálás „köszönöm” a válasz. Vajon ezeket a pillanatokat tudatosítjuk-e magunkban, és hálásak vagyunk-e értük, vagy rutinszerűen tapossuk a mókuskereket tovább. Mert minél többször érezzük a hálát, és vesszük észre életünkben az apró örömöket, annál több csodás helyzetet vonzunk be mindennapjainkba. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akiknek a panasz a vígasz. Pedig megvan mindenük, csak épp nem látják a fától az erdőt. Mert igen, mindenkinek vannak nehézségei, megoldandó feladatai, fájdalmas élethelyzetei, de kérdés, hogy ennek ellenére vajon mégis észreveszik-e a pozitív történéseket, és nem áldozatként tekintenek önmagukra.
Ha visszaidézzük ezt az évet, akkor a nehézségek mellett érdemes a jó dolgokat is felidézni, hiszen életünk ajándékai azok, amik tovább visznek bennünket. A fájdalmas történések pedig azok, amelyek által többek lettünk, tapasztaltabbak és erősebbek, és arra hívják fel a figyelmet, hogy az élet nem vár meg bennünket, ha elherdáljuk, nincs még egy esély, élni kell, megélni a mindennapokat. Akkor is eltelik, ha épp csak végig vegetáljuk, és akkor is, ha megéljük az örömteli pillanatokat, ha észrevesszük a szürke hétköznapokban is életünk ajándékait.
Ha ez az éved tele volt fájdalmas helyzetekkel, akkor is van tovább. Tekints rá úgy, mint egy átmeneti időszakra, ami után jobb jön, vedd ki belőle a tanulnivalódat, láss rá a megoldandó leckédre, a saját felelősségedre, mert ha ezt képes vagy megtenni, a lejtmenet megáll, és életed jobb irányba fordul. Lehet, hogy ezzel épp az elengedést, a türelmet, megbocsátást, az önzetlen szeretetet, vagy épp a felelősségvállalást kell megtanulnod, amelyek által még jobb emberré válhatsz. A jóért pedig légy hálás, hiszen elégedettséggel a szívedben képessé válsz még több jó befogadására.
Nézz egy kicsit a szíved mélyére. Milyen érzéseket őrizgetsz ott? Ezek fogják meghatározni és behívni jövőbeli történéseidet.
