Ha rendben van az önbecsülésünk és önbizalmunk, akkor nem a másik embertől tesszük függővé saját szerethetőségünkbe vetett hitünket. Akkor tudjuk, hogy vannak értékeink, és nem hagyjuk, hogy más ember ezt megkérdőjelezze. Ha a másik nem érez szeretetet irántunk, akkor azt nem vesszük magunkra, akkor tudjuk, hogy az róla, és nem pedig rólunk szól.
Azonban nagyon sok ember nem kapta meg kisgyerekként azt a biztonságos hátteret, azt a szülői megerősítést, hogy higgyen önmagában. Hogy megtanulja a szeretetet adni és befogadni, áramoltatni.
A család megalapozza a gyermek belső hitrendszerét, azzal, hogy mit közvetít felé. Ha érzékenyen reagálnak minden érzelmi igényére, ha bátorítják, biztatják, elfogadják a hibáit, és kifejezik feléje feltétlen szeretetüket, akkor kialakul a gyerekben az, hogy szerethető. Ha ezt feltételhez kötik a szülők, akkor a gyereket egy állandó bizonyítási pályára állítják, mivel számára a szeretet a túlélésének egyetlen záloga saját kiszolgáltatottsága miatt. Ezért próbál megfelelni, a ki nem mondott elvárásoknak is, hogy érezze szülei jelenlétét, elfogadását, törődését. És eközben azt tanulja meg, hogy szerethetősége nem magától értetődő.
Szeretetet adni az édesanya, befogadni pedig az édesapa tanít meg. Ha kisgyerekként azt tapasztaltad, hogy szüleid nem voltak képesek a lelki intimitásra, vagy ha bántottak, nem vették figyelembe érzelmi igényidet, akkor úgy rakódtak rád a saját magaddal kapcsolatos negatív hitek, mint a hagyma héja. De fontos, hogy megértsd, hogy szüleidet is a saját belső hitük vitte előre, sérüléseik formálták az életüket. Ha őket sem tanították meg szeretetet adni és elfogadni, akkor ők sem tudták ezt tovább adni. Mert igen, a szeretetet adni és befogadni, a módját gyermekként kell megtanulni.
Az, akit nem úgy szerettek, ahogy szüksége lett volna rá, később, felnőttként olyan párokat vonz be, akik ugyanazt a tükröt tartják elé, akikkel ismerős helyzetet teremthet. Bármennyire is fájdalmas egy rideg, érzelemmentes közeg, mégis az az ismerős, azt szokták meg, és ahhoz hasonlót keresnek felnőttként is tudat alatt. Az önmagához való negatív viszonyulás rányomja bélyegét a párkapcsolatra, hiszen a másik embertől várja, hogy minden hiányt pótoljon, hogy megmutassa a szerethetőségét. Igen ám, de ha bezárta magát a szeretet előtt tudattalanul, akkor a párjának nem ad kapcsolódási felületet, ő hiába próbálkozik, állandóan lepattan róla. Párja hiába bizonygatná, hogy szereti, nem tud vele mit kezdeni. Van benne egy hatalmas blokk, ami ennek útját állja. És ezzel meg is bénítja, majd szépen lassan meg is öli a kapcsolatot.
Általában már ordító jelek, sok-sok kudarc élmény kell ahhoz, hogy erre a dinamikára rájöjjön az ember, és felismerje, hogy a kérdésekre a válaszokat önmagában találja meg. Ez jó, hiszen ha felismeri, hogy a saját lelkében hordozza a blokkokat, akkor már általában tenni is akar önmagáért.
Ha téged is érint ez a probléma, ha több kapcsolatod fut ugyanazért zátonyra, akkor érdemes elgondolkodni az okokon, és kívülről ránézni arra a szabályszerűségre, amivel a kapcsolataidat működteted. Mivel szabotálod saját magad, milyen önbüntető programokat futtat lelki szoftvered, ami nem hagyja, hogy előre mozduljon az életed? Miért nem tudsz sikeres, és boldog lenni?
A legfontosabb, hogy a saját magadhoz, és a szüleidhez való viszonyodat kell helyre tenni. A problémák forrása ugyanis ebben van. Meg kell tanulni hinni önmagadban, a saját magadhoz fűződő hitrendszer átprogramozásával. Ez a folyamat abban erősít meg, hogy megérdemled a szeretetet, hogy értékes ember vagy, ez pedig beindítja benned a szeretet energiák áramlását.
A saját, magaddal kapcsolatos gondolataidat kizárólag te vagy képes megváltoztatni. Ha eldöntöd, hogy foglalkozol ezzel, az már egy hatalmas lépés előre. Nehéz, rögös út, és gyakran csak külső segítséggel megy, de érdemes dolgozni rajta, hiszen hitrendszerünk átprogramozása életünk minőségét alapjaiban változtatja meg.
