Vajon h\u00e1nyszor jutott eszedbe eddig \u00e9leted sor\u00e1n, hogy ki is vagy val\u00f3j\u00e1ban? Hogy mi az a mozgat\u00f3er\u0151, ami hajt el\u0151re, vagy mire is v\u00e1gysz legbel\u00fcl a lelked m\u00e9ly\u00e9n. Vajon biztosan a helyeden vagy? Szereted az \u00e9letedet? Fogas k\u00e9rd\u00e9sek ezek\u2026<\/p>\n
Mindennap tapossuk a m\u00f3kuskereket, tessz\u00fck a dolgunkat, gyakran rutinszer\u0171en, l\u00e9lektelen\u00fcl, belef\u00e1radva. N\u00e9ha kicsit lelkesebben, m\u00e1skor kev\u00e9sb\u00e9 buzg\u00f3n. A napi robot bedar\u00e1l, \u00e9s sokszor semmif\u00e9le megnyugv\u00e1s, lecsendesed\u00e9s nincs benn\u00fcnk. Amikor csak magunkra figyel\u00fcnk, vagy csak azokkal az emberekkel vagyunk, akik igaz\u00e1n k\u00f6zel \u00e1llnak hozz\u00e1nk. A min\u0151s\u00e9gi id\u0151re gondolok. Amikor nem \u00fagy besz\u00e9lget\u00fcnk egym\u00e1ssal, hogy a h\u00e1tt\u00e9rben k\u00f6zben lopva a t\u00e9v\u00e9ben fut\u00f3 sorozat alakul\u00e1s\u00e1t less\u00fck, vagy a telefonon felvillan\u00f3 \u00fczenetet. Amikor val\u00f3ban a l\u00e9nyeges dolgokra koncentr\u00e1lunk, \u00e9s nem arr\u00f3l \u00e9rtekez\u00fcnk, hogy ki milyen csekket fizetett be a h\u00e9ten, vagy hogy mikor kell levinni a szemetet. Amikor csendben figyelve azt akarjuk megtudni, hogy a m\u00e1sik hogy van. Amikor a lelkek kapcsol\u00f3dnak, nem csup\u00e1n a hangok. Amikor az \u00e9rt\u00e9klist\u00e1n a priorit\u00e1st a val\u00f3di, l\u00e9lekt\u0151l l\u00e9lekig val\u00f3 kapcsol\u00f3d\u00e1s kapja.<\/p>\n
Amikor nem vagy a helyeden<\/strong><\/p>\n Nagyon sok ember \u00e9rzi \u00fagy, hogy nincs a hely\u00e9n. Hogy valami nem kerek az \u00e9let\u00e9ben. L\u00e1tsz\u00f3lag rend van k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck, de valahol legbel\u00fcl m\u00e9lyen hi\u00e1nyzik valami. Maguk sem tudj\u00e1k megfogalmazni, hogy mi, csak \u00e9rzik, hogy nem boldogok. \u00c9vekig ez fel sem t\u0171nik, azt\u00e1n egy nap \u00fagy \u00e9brednek fel, mintha idegenek lenn\u00e9nek saj\u00e1t \u00e9let\u00fckben. Ett\u0151l persze megijednek, hiszen a felsz\u00ednen semmi okuk panaszra. Van munk\u00e1juk, csal\u00e1djuk, vannak bar\u00e1taik, megvan a mindennapi betev\u0151j\u00fck.<\/p>\n Azt\u00e1n ha egy kicsit tudatosan r\u00e1n\u00e9znek az \u00e9let\u00fckre \u00e9s \u00f6nmagukra, akkor l\u00e1tj\u00e1k, hogy mik\u00f6zben tapost\u00e1k a m\u00f3kuskereket, hajtott\u00e1k a p\u00e9nzt, int\u00e9zt\u00e9k a napi dolgaikat, k\u00f6zben kimaradtak a saj\u00e1t \u00e9let\u00fckb\u0151l. Amikor elfelejtett\u00e9k meg\u00e9lni a jelent. Mert mindig a j\u00f6v\u0151beni c\u00e9lokra koncentr\u00e1ltak, \u00e9s ahhoz csak a munk\u00e1t \u00e9s a p\u00e9nzt kapcsolt\u00e1k, de jelen lenni, meg\u00e9lni a mindennapok legfontosabb \u00e9rt\u00e9keit, az valahogy kimaradt. Sz\u00fcl\u0151k\u00e9nt pedig egyszer csak r\u00e1d\u00f6bbennek, hogy a gyerekeik \u00fagy n\u0151ttek fel, hogy \u00e9szre sem vett\u00e9k, \u00e9s a rohan\u00e1s k\u00f6zben nem tudtak jelen lenni legfontosabb pillanataikon, \u00fcnneps\u00e9geiken, versenyeiken.<\/p>\n Az \u00e9let k\u00f6zep\u00e9n \u2013 mikor tudatosul benn\u00fcnk az id\u0151 m\u00fal\u00e1sa- felvillannak a fent feltett k\u00e9rd\u00e9sek. Amikor r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk arra, hogy nem vagyunk halhatatlanok. Eg\u00e9szen addig b\u0151kez\u0171en b\u00e1nunk az id\u0151vel. Azt gondoljuk, mindenre jut. Azt\u00e1n amikor fogyni l\u00e1tszik, akkor megtorpanunk, \u00e9s m\u00e1shogy kezd\u00fcnk r\u00e1 n\u00e9zni. Hirtelen t\u0171nik fel az is, ha nem vagyunk a hely\u00fcnk\u00f6n, hogy nem azt az \u00e9letet \u00e9lj\u00fck, amit szeretn\u00e9nk. Hogy a kapcsolatunk nem tesz boldogg\u00e1, vagy nem azt a munk\u00e1t v\u00e9gezz\u00fck, ami felt\u00f6lt benn\u00fcnket. Ezek mindig f\u00e9lelmetes felismer\u00e9sek. Ilyenkor k\u00e9t v\u00e1laszt\u00e1sunk van, \u00e9s egyik sem kecsegtet k\u00f6nny\u0171 megold\u00e1sokkal. Az egyik az, hogy elismerj\u00fck magunkban, hogy val\u00f3ban nem j\u00f3 \u00faton halad az \u00e9let\u00fcnk, de mivel t\u00fal neh\u00e9z lenne megv\u00e1ltoztatni, \u00e9s benn\u00fcnk nincs meg sem az er\u0151, sem pedig a b\u00e1tors\u00e1g hozz\u00e1, ez\u00e9rt ink\u00e1bb becsukjuk a szem\u00fcnket, \u00e9s tov\u00e1bb \u00e1lmodjuk \u00e1lmunkat. Ami legink\u00e1bb a megalkuv\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l. Ebben az esetben nagy er\u0151re lesz sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk ahhoz, hogy \u00f6n\u00e1ltat\u00e1sunk az\u00e9rt l\u00e1tsz\u00f3lag hiteles maradjon saj\u00e1t magunk sz\u00e1m\u00e1ra. De az \u00f6n\u00e1ltat\u00e1st sokan mesterien \u0171zik, ez\u00e9rt ha \u00fcgyesek vagyunk, az nem lesz akkora lelki teher.<\/p>\n A m\u00e1sik megold\u00e1s az, hogy r\u00e1n\u00e9z\u00fcnk arra, hogy hol cs\u00fasztak el a dolgaink, \u00e9s b\u00e1tran szembe n\u00e9z\u00fcnk vel\u00fck. Amikor meghozzuk azt a d\u00f6nt\u00e9st, hogy v\u00e1ltoztatunk, mivel nem akarjuk \u00fagy le\u00e9lni az \u00e9let\u00fcnket, hogy az lemond\u00e1ssal, m\u00e9ltatlan kompromisszummal legyen tele. Mert nem akarunk nyolcvan \u00e9vesen azon b\u00e1nk\u00f3dni ut\u00f3lag, hogy b\u00e1rcsak l\u00e9pt\u00fcnk volna, b\u00e1rcsak a gyerekeink mellett lett\u00fcnk volna, mikor sz\u00fcks\u00e9g\u00fck volt r\u00e1nk, b\u00e1rcsak belev\u00e1gtunk volna \u00e1lmaink v\u00e1llalkoz\u00e1sba, b\u00e1rcsak ne hagytuk volna elmenni \u00e9let\u00fcnk szerelm\u00e9t.<\/p>\n A legt\u00f6bb embern\u00e9l \u00e1ltal\u00e1ban az okozza a probl\u00e9m\u00e1t, hogy mik\u00f6zben hajtott\u00e1k az \u00e9let\u00fcket, kimaradt abb\u00f3l a pillanatok meg\u00e9l\u00e9se, a min\u0151s\u00e9gi kapcsol\u00f3d\u00e1s \u00f6nmagukkal, \u00e9s ez\u00e1ltal m\u00e1sokkal is. Persze azzal indokolj\u00e1k, hogy mindenre nem volt idej\u00fck. De ez nem err\u0151l sz\u00f3l. Sokkal ink\u00e1bb arr\u00f3l, hogy nem volt fontos. Mert a fontos dolgokra mindig jut id\u0151. Arra pedig sz\u00fcks\u00e9ges id\u0151t \u00e1ldozni, hogy n\u00e9ha \u00f6nmagunkkal foglalkozzunk, \u00e9s azokkal, akik p\u00f3tolhatatlanok sz\u00e1munkra. Mert nem j\u00f3 \u00e9rz\u00e9s r\u00e1j\u00f6nni arra \u00e9let\u00fcnk v\u00e9g\u00e9n, hogy igaz, hogy van f\u00e9lretett p\u00e9nz\u00fcnk, de a min\u0151s\u00e9gi kapcsolatok kikoptak mell\u0151l\u00fcnk. Mert a legjobban ilyenkor azoknak a dolgoknak az elmulaszt\u00e1s\u00e1t b\u00e1njuk, ami az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t adja: hogy lett volna b\u00e1tors\u00e1guk v\u00e1gyaink szerint \u00e9lni, \u00e9rzelmeiket kimutatni, \u00e9s hogy ne hanyagoltuk volna el szeretteinket a munka rov\u00e1s\u00e1ra.<\/p>\n V\u00e1ltoztass szeml\u00e9letm\u00f3dodon<\/strong><\/p>\n Ha felismerj\u00fck, hogy az \u00e9let\u00fcnk elakadt egy ponton, m\u00e1r eg\u00e9szen apr\u00f3 v\u00e1ltoztat\u00e1sokkal sokkal \u00e9lhet\u0151bb\u00e9 tudjuk tenni. A tudatos szeml\u00e9letm\u00f3d seg\u00edt ebben. Ha nyitottak vagyunk, akkor a j\u00f3 dolgok k\u00f6nnyed\u00e9n \u00e1ramolnak be az \u00e9let\u00fcnkbe. Ezen k\u00edv\u00fcl fontos, hogy elfogadjuk jelenlegi helyzet\u00fcnket. Mert mindig az elfogad\u00e1s nyitja meg az \u00fajonnan bej\u00f6v\u0151 impulzusok el\u0151tt az ajt\u00f3kat. \u00a0Amikor nem hadakozunk \u00e9s keserg\u00fcnk azon, ami van, viszont enged\u00e9lyt adunk a v\u00e1ltoz\u00e1snak. Soha nem k\u00e9s\u0151 v\u00e1ltoztatni. M\u00e1sk\u00e9nt szeml\u00e9lni a vil\u00e1gunkat, m\u00e1shogy tekinteni \u00f6nmagunkra \u00e9s szeretteinkre. Sokan nem merik azt az \u00e9letet \u00e9lni, ami boldogg\u00e1 tenn\u00e9 \u0151ket. Belemerevednek abba, ami biztosnak t\u0171nik, m\u00e9g akkor is, ha az leh\u00fazza az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcket. Ez pedig meghasonlott\u00e1 teszi \u0151ket. Mert a v\u00e1gy akkor is hajt el\u0151re, ha elnyomjuk, \u00e9s el\u0151bb ut\u00f3bb utat t\u00f6r mag\u00e1nak negat\u00edv \u00e9rz\u00e9sek form\u00e1j\u00e1ban.<\/p>\n \u00c9let\u00fcnket mi \u00e9lj\u00fck meg. Senki nem fogja helyett\u00fcnk megtenni azokat a l\u00e9p\u00e9seket, amelyek min\u0151s\u00e9giv\u00e9 teszik. Amit\u0151l el\u00e9gedettek lesz\u00fcnk. A mi d\u00f6nt\u00e9s\u00fcnk az, hogy mi ker\u00fcl saj\u00e1t f\u00f3kuszunkba, hogy mit tekint\u00fcnk \u00e9rt\u00e9knek. Mi v\u00e1lasztunk ak\u00f6z\u00f6tt, hogy megalkuszunk a \u201eviszonylag nem rossz\u201d -al, vagy l\u00e9trehozzuk \u00f6nmagunk sz\u00e1m\u00e1ra a teljess\u00e9get.<\/p>\n Minden ember \u00e9let\u00e9ben vannak pozit\u00edv esem\u00e9nyek, csak sokan nem veszik \u00e9szre. Igaz, mindenkinek m\u00e1s dolgok szolg\u00e1lnak \u00f6r\u00f6mmel. De ha tudatosan figyel\u00fcnk, \u00e9szrevessz\u00fck, hogy amikor neh\u00e9z helyzetben vagyunk, akkor is tele van az \u00e9let\u00fcnk apr\u00f3 sikerekkel, \u00f6r\u00f6m\u00f6kkel. Akkor is fordulnak fel\u00e9nk szeretteink kedves gesztusokkal, akkor is s\u00fct a nap, akkor is van mit enn\u00fcnk, \u00e9s van hol \u00e1lomra hajtani a fej\u00fcnket.<\/p>\n Aki nem tud jelen lenni saj\u00e1t \u00e9let\u00e9ben \u2013 mert benne rekedt a m\u00faltj\u00e1ban, vagy a jelent hajtja v\u00e9gkimer\u00fcl\u00e9sig, esetleg a j\u00f6v\u0151 miatt agg\u00f3dik \u2013 az soha nem fogja el\u00e9gedettnek, teljes \u00e9rt\u00e9k\u0171nek \u00e9rezni mag\u00e1t. Az mindig csak \u00e1lmodozik arr\u00f3l, hogy egyszer majd boldog lesz. A jelen viszont most van, ebben a pillanatban. Minden pillanatban. Most van arra lehet\u0151s\u00e9g, hogy meg\u00e9lj\u00fck. Hogy figyelj\u00fcnk saj\u00e1t ig\u00e9nyeinkre, lelk\u00fcnk hangj\u00e1ra. Hogy id\u0151t t\u00f6lts\u00fcnk szeretteinkkel, \u00e9s azzal foglalkozzunk, ami \u00f6r\u00f6m\u00f6t ad.<\/p>\n Mert sajnos semmi nem garant\u00e1lja a holnapot.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Vajon h\u00e1nyszor jutott eszedbe eddig \u00e9leted sor\u00e1n, hogy ki is vagy val\u00f3j\u00e1ban? Hogy mi az a mozgat\u00f3er\u0151, ami hajt el\u0151re, vagy mire is v\u00e1gysz legbel\u00fcl a lelked m\u00e9ly\u00e9n. Vajon biztosan a helyeden vagy? Szereted az \u00e9letedet? Fogas k\u00e9rd\u00e9sek ezek\u2026 Mindennap tapossuk a m\u00f3kuskereket, tessz\u00fck a dolgunkat, gyakran rutinszer\u0171en, l\u00e9lektelen\u00fcl, belef\u00e1radva. N\u00e9ha kicsit lelkesebben, m\u00e1skor kev\u00e9sb\u00e9 […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":770,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0},"categories":[19,10],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/769"}],"collection":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=769"}],"version-history":[{"count":7,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/769\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":777,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/769\/revisions\/777"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/770"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=769"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=769"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=769"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}