Alapvet\u0151 emberi ig\u00e9ny\u00fcnk a k\u00f6t\u0151d\u00e9s. En\u00e9lk\u00fcl nem lehet teljes f\u00f6ldi l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk, hiszen m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk is egy k\u00f6t\u0151d\u00e9s eredm\u00e9nye. A csecsem\u0151 is csak \u00fagy k\u00e9pes eg\u00e9szs\u00e9gesen fejl\u0151dni, hogyha az anyj\u00e1val val\u00f3 kapcsol\u00f3d\u00e1sa szoros. Akkor tudunk j\u00f3l funkcion\u00e1lni, ha erre k\u00e9pess\u00e9 v\u00e1lunk. A m\u00e1sokkal val\u00f3 \u00e9rzelmi k\u00f6tel\u00e9k \u00e9let\u00fcnk minden ter\u00fclet\u00e9n megjelenik. Ez\u00e9rt f\u00e1j\u00f3, ha veszni l\u00e1tszik. Ha elhagynak, elutas\u00edtanak benn\u00fcnket, vagy ha \u00e9pp mi d\u00f6nt\u00fcnk \u00fagy, hogy kil\u00e9p\u00fcnk egy helyzetb\u0151l. \u00a0Akkor is f\u00e1jdalmat okoz a szak\u00edt\u00e1s, ha m\u00e1r nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt a kapcsolat, mert csak a sz\u00e9p dolgokra eml\u00e9ksz\u00fcnk ut\u00f3lag. Az agyunk becsap benn\u00fcnket, mert b\u00e1r pontosan tudjuk, hogy l\u00e9pni kellett, m\u00e9gsem tudjuk elengedni, mert nem b\u00edzunk saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9s\u00fcnkben. Mert h\u00e1tha k\u00e9s\u0151bb jobb\u00e1 v\u00e1lt volna. Pedig ahol elkezd\u0151dik egym\u00e1s k\u00f6lcs\u00f6n\u00f6s m\u00f3dszeres leh\u00faz\u00e1sa, az m\u00e1r sosem lesz j\u00f3. Az\u00e1ltal pedig, hogy marcangoljuk \u00f6nmagunkat, benne ragadunk a m\u00faltban. Kudarck\u00e9nt \u00e9lj\u00fck meg a kapcsolat felboml\u00e1s\u00e1t, \u00e9s ez eg\u00f3nk nagy t\u00e9ved\u00e9se. \u00a0Mert nem minden kapcsolat sz\u00f3l \u00e9lethosszig.<\/p>\n
V\u00edz a teny\u00e9ren<\/strong><\/p>\n Gyakran t\u00falzottan is ragaszkodunk valakihez. Fut benn\u00fcnk egy hit, hogy ragaszkod\u00e1sunk t\u00e1rgy\u00e1val lehet\u00fcnk csak boldogok, el\u00e9gedettek, \u00e9s ez\u00e9rt el sem tudjuk n\u00e9lk\u00fcle k\u00e9pzelni az \u00e9let\u00fcnket. Vannak, akik m\u00e9g akkor is g\u00f6rcs\u00f6s k\u00e9zzel markolj\u00e1k a helyzetet, amikor m\u00e1r lelki sebeket ejt. Amikor az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fck l\u00e1tja k\u00e1r\u00e1t. Ami csak leh\u00faz, \u00e9s azt t\u00fckr\u00f6zi vissza, hogy nem m\u00e9lt\u00f3k a szeretetre. Persze a ragaszkod\u00e1s menek\u00fcl\u00e9st sz\u00fcl, \u00edgy min\u00e9l ink\u00e1bb birtokolni akarjuk a m\u00e1sikat, vagy egy helyzetet, az ann\u00e1l t\u00e1volabbra ker\u00fcl t\u0151l\u00fcnk. Olyan, mint a v\u00edz a teny\u00e9ren. Min\u00e9l g\u00f6rcs\u00f6sebben szor\u00edtjuk, ann\u00e1l ink\u00e1bb kifolyik ujjaink k\u00f6z\u00fcl.<\/p>\n \u00c1ltal\u00e1ban pontosan tudjuk, hogy l\u00e9pn\u00fcnk k\u00e9ne, de retteg\u00fcnk a v\u00e1ltoz\u00e1st\u00f3l. Az ismeretlen mindig f\u00e9lelmetes. De van egy pont, amikor m\u00e1r csak az sz\u00e1m\u00edt, hogy meg\u00fasszuk lelki \u00e9s testi \u00e9ps\u00e9ggel, amikor h\u00e1l\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl is ugrani kell, mert egy\u00e9bk\u00e9nt elevenen temet benn\u00fcnket maga al\u00e1 a szitu\u00e1ci\u00f3.<\/p>\n \u201eEngedd el\u201d<\/strong><\/p>\n Egy szak\u00edt\u00e1s, vagy egy vesztes\u00e9g friss s\u00e9r\u00fcl\u00e9sei norm\u00e1lis esetben padl\u00f3ra k\u00fcldik az embert. Mindenki m\u00e1sk\u00e9pp viseli ezt, de egyvalami mindenkin\u00e9l k\u00f6z\u00f6s, m\u00e9ly \u00e9rzelmeket v\u00e1ltanak ki. A kibicek ilyenkor egy\u00fctt\u00e9rz\u0151 arccal mantr\u00e1zz\u00e1k, hogy \u201eengedd el, jobb lesz n\u00e9lk\u00fcle<\/em>\u201d, de a l\u00e9lek a k\u00f6t\u0151d\u00e9seit nem parancssz\u00f3ra engedi el. Addig, ameddig erre nem k\u00e9sz valaki, csak komoly s\u00e9r\u00fcl\u00e9sek \u00e1r\u00e1n teszi t\u00fal mag\u00e1t vesztes\u00e9gein. Nincs r\u00e1 egy mindenkinek bev\u00e1l\u00f3 recept. Ez legink\u00e1bb azon m\u00falik, hogy mennyire vagyunk megenged\u0151k, \u00e9s mennyire tudjuk azt a t\u00e9nyt elfogadni, hogy nincs mindenre r\u00e1hat\u00e1sunk. Hi\u00e1ba szeretn\u00e9nk mindent aszerint ir\u00e1ny\u00edtani, ahogy v\u00e9lelmez\u00e9s\u00fcnk szerint j\u00f3 nek\u00fcnk. (Egy\u00e9bk\u00e9nt pedig gyakran der\u00fcl ki ut\u00f3lag, hogy amit kezdetben trag\u00e9diak\u00e9nt \u00e9lt\u00fcnk meg, a legjobb dolog, ami vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9nhetett). Illetve, hogy mennyire tudjuk elfogadni azt a t\u00e9nyt, hogy az elm\u00fal\u00e1s az \u00e9let\u00fcnk szerves r\u00e9sze, m\u00e9g hogyha ez a t\u00e9ny f\u00e1jdalmas is.<\/p>\n A f\u00e1jdalom jogos<\/strong><\/p>\n Nagyon fontos elfogadni \u00f6nmagunkban ennek jogoss\u00e1g\u00e1t. Sokan viszont elfojtj\u00e1k magukban, mert nem akarj\u00e1k k\u00f6rnyezet\u00fcket terhelni vele, mivel ki nem mondottan is j\u00f6het onn\u00e9t egy elv\u00e1r\u00e1s, hogy m\u00e1r jobban kellene lenni\u00fck. Mintha lenne r\u00e1 egy id\u0151intervallum, aminek a lej\u00e1rta egyben lez\u00e1r\u00e1st is hordozna mag\u00e1ban. Ez pedig frusztr\u00e1ltt\u00e1 teszi \u0151ket, \u00e9s ink\u00e1bb eltemetik magukban \u00e9rz\u00e9seiket. Azt gondolj\u00e1k, ha nem vesznek r\u00f3la tudom\u00e1st, akkor nincs is. Viszont csakis a f\u00e1jdalom meg\u00e9l\u00e9se seg\u00edti az elenged\u00e9st. Hogy elfogadjuk \u00e9rzelmeinket, \u00e9s megengedj\u00fck \u00f6nmagunknak a gy\u00e1szt. Az pedig, hogy ez kin\u00e9l mennyi ideig tart, szem\u00e9lyf\u00fcgg\u0151. \u00a0S\u00fcrgetni nem lehet.<\/p>\n A b\u0171ntudat jelenl\u00e9te<\/strong><\/p>\n Nagyon megnehez\u00edti az elenged\u00e9st a b\u0171ntudat, amit akkor \u00e9rz\u00fcnk, hogy ha egy helyzet megment\u00e9s\u00e9\u00e9rt meg\u00edt\u00e9l\u00e9s\u00fcnk szerint nem tett\u00fck meg azokat a l\u00e9p\u00e9seket, amiket megtehett\u00fcnk volna. Ha t\u00e1rsunkat elhanyagoltuk, b\u00e1ntottuk, nem t\u00f6r\u0151dt\u00fcnk vele. Ez a negat\u00edv \u00e9rzelem hossz\u00fa id\u0151re k\u00e9pes \u00f3ri\u00e1si blokkokat k\u00e9pezni az \u00e9let\u00fcnkben. Akad\u00e1lya mindannak, amit\u0151l \u00e9lhet\u0151, emberi, teljes \u00e9let\u00fcnk lehet. G\u00e1tolhatja eredm\u00e9nyess\u00e9g\u00fcnket, el\u0151menetel\u00fcnket, \u00e9s kapcsolatainkat is. B\u0171ntudat programmal nagyon er\u0151sen tudjuk szabot\u00e1lni tudattalanul saj\u00e1t boldogul\u00e1sunkat. Ut\u00f3lag \u00f6nmagunkat v\u00e1dolni nem \u00e9rdemes. Mert mindig \u00fagy m\u0171k\u00f6d\u00fcnk, ahogy arra az adott pillanatban k\u00e9pesek vagyunk.<\/p>\n B\u00e1rmilyen vesztes\u00e9g gy\u00e1szreakci\u00f3t sz\u00fcl, \u00e9s fontos, hogy a gy\u00e1sz folyamat\u00e1nak minden f\u00e1zis\u00e1n \u00e1tmenjen a vesztes\u00e9g elszenved\u0151je. Mert ha b\u00e1rhol elakad, az azt jelenti, hogy k\u00e9ptelen a feldolgoz\u00e1sra. Vannak, akik megrekedve a tagad\u00e1s, vagy a harag f\u00e1zis\u00e1ban sosem tudnak tov\u00e1bbl\u00e9pni. A feldolgozatlan negat\u00edv \u00e9rz\u00e9sek pedig \u00fagy hatnak r\u00e1juk, mintha \u00e9lve temetn\u00e9k el magukat.<\/p>\n Benne ragadnak a m\u00faltban, \u00e9s nem k\u00e9pesek elengedni a hozz\u00e1 kapcsolt negat\u00edv \u00e9rzelmeiket. Gondolataik \u00e1lland\u00f3an a r\u00e9gi id\u0151k -ut\u00f3lagosan elm\u00e9j\u00fck \u00e1ltal kisz\u00ednezett- pillanatain j\u00e1rnak, szinte abban \u00e9lnek tov\u00e1bbra is. \u00c1lmodoznak, a \u201emi lett volna, ha<\/em>\u201d ideg\u00f6rl\u0151 \u00e9s lelket t\u00e9p\u0151 k\u00e9rd\u00e9sein p\u00f6rgetik agyukat folyton, mik\u00f6zben a legfontosabb dolgot felejtik el. Meg\u00e9lni a jelent, jelen lenni saj\u00e1t \u00e9let\u00fckben.<\/p>\n Aki nem elfogad\u00e1sban l\u00e9tezik, az k\u00e9ptelen az elenged\u00e9sre. Az \u00e9let \u00f6r\u00f6k \u00e1raml\u00e1s, amelyben folyamatosan v\u00e1ltozik minden. Emberek kil\u00e9pnek bel\u0151le, m\u00edg m\u00e1sok meg\u00e9rkeznek. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor a g\u00f6rcs\u00f6ss\u00e9g akad\u00e1lya lesz \u00e1raml\u00f3 energi\u00e1inknak, \u00e9s meg\u00f6li benn\u00fcnk a spontaneit\u00e1st, \u00e9s az \u00e9let\u00f6r\u00f6m\u00f6t.<\/p>\n Ha benn\u00fcnket nem engednek el<\/strong><\/p>\n Az is lehets\u00e9ges, hogy mi m\u00e1r r\u00e9g t\u00fal vagyunk az elenged\u00e9sen, tov\u00e1bbl\u00e9pt\u00fcnk, nem foglalkozunk a m\u00falt t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seivel. \u00daj \u00e9letet \u00e9l\u00fcnk, \u00faj szerepl\u0151kkel, \u00faj helyzetben. M\u00e9gis vannak pillanatok, amikor \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, hogy vissza-vissza t\u00e9r gondolat, \u00e1lom, vagy meg\u00e9rz\u00e9s szintj\u00e9n \u00e9let\u00fcnk egykori f\u0151szerepl\u0151je. \u00a0Fogva tart benn\u00fcnket, \u00e9s mi hi\u00e1ba vagyunk el\u00e9gedettek \u00e9s boldogok, m\u00e9gsem kerek a vil\u00e1gunk. L\u00e9lekszinten valami ott motoszk\u00e1l az agyunkban, sz\u00edv\u00fcnkben. Ez ijeszt\u0151, mert megk\u00e9rd\u0151jelezheti, hogy val\u00f3ban elengedt\u00fck-e a m\u00faltat. Ha benn\u00fcnket nem engedtek el, azt meg\u00e9rezz\u00fck, mivel egykor m\u00e9lyen k\u00f6t\u0151dt\u00fcnk egym\u00e1shoz. \u00a0Azzal pedig, hogy folyamatosan gondol r\u00e1nk volt p\u00e1runk, visszar\u00e1nt energetikailag. Ezt pedig az\u00e9rt \u00e9rezhetj\u00fck tehernek, mert ekkor a f\u00f3kuszt \u00e1thelyezz\u00fck \u00e9let\u00fcnk r\u00e9gi szerepl\u0151j\u00e9re, \u00e9s magunkat kezdj\u00fck el hib\u00e1ztatni. Ezzel pedig hagyjuk, hogy hasson r\u00e1nk. A k\u00f6tel\u00e9ket ez fenntartja, \u00e9s nem \u00e9rtj\u00fck, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik vel\u00fcnk. Azt gondoljuk, hogy vel\u00fcnk van a baj.<\/p>\n R\u00e9gi s\u00e9relmeink elenged\u00e9se<\/strong><\/p>\n Vannak, akik a m\u00faltban, m\u00e9g gyerekk\u00e9nt, vagy eg\u00e9szen fiatalk\u00e9nt k\u00ednz\u00f3 traum\u00e1n mentek kereszt\u00fcl. B\u00e1ntott\u00e1k, elutas\u00edtott\u00e1k, vagy elhagyt\u00e1k \u0151ket, \u00e9s ezt a f\u00e1j\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyt cipelik magukkal feln\u0151ttkorukban is. Ilyen teherrel viszont lehetetlen norm\u00e1lis \u00e9letet \u00e9lni. Mivel pontosan \u00e9rzik, hogy mekkora akad\u00e1lya \u00e9let\u00fcknek, \u00fagy gondolj\u00e1k, hogy – mivel mindenki a megbocs\u00e1t\u00e1s fontoss\u00e1g\u00e1r\u00f3l papol \u2013 az az egyetlen j\u00e1rhat\u00f3 \u00fat. Ez gyakran azonban \u00f6nbecsap\u00e1s. Mert l\u00e1tsz\u00f3lag lehet, hogy t\u00faljutnak f\u00e1jdalmaikon, medit\u00e1lnak, pozit\u00edv meger\u0151s\u00edt\u00e9seket mantr\u00e1znak, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl l\u00e1tsz\u00f3lag megbocs\u00e1tanak, azonban m\u00e9gsem lesznek jobban. A benn\u00fck l\u00e9v\u0151 s\u00e9r\u00fclt kisgyerek ugyanis ugyan\u00fagy tombol, \u00e9s egyed\u00fcl van, mint annak el\u0151tte, ha \u00e9rzelmi sebeikkel nem n\u00e9znek szembe. A sebzett l\u00e9lek csak \u00fagy k\u00e9pes meggy\u00f3gyulni, \u00e9s tov\u00e1bbl\u00e9pni, ha a benne l\u00e9v\u0151 gyerek f\u00e1jdalmainak jogoss\u00e1g\u00e1t elfogadja, \u00e9s megadja neki azt a szeretet, ami j\u00e1rt volna neki a m\u00faltban. Megbocs\u00e1tani csak \u00fagy lehet, ha el\u0151tte az magunkhoz val\u00f3 viszonyunkat rendezt\u00fck.<\/p>\n <\/p>\n A g\u00f6rcs\u00f6ss\u00e9g \u00e9s az akar\u00e1s lehetetlenn\u00e9 teszi az elenged\u00e9st. Am\u00edg \u00fagy \u00e9l\u00fcnk meg egy helyzetet, hogy el \u201ekell<\/em>\u201d engedni, addig nem lesz\u00fcnk r\u00e1 k\u00e9pesek, mert ezzel meger\u0151szakoljuk \u00f6nmagunkat. Az elenged\u00e9s nem arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy a m\u00e1sik embert kil\u00f6kd\u00f6ss\u00fck a sz\u00edv\u00fcnkb\u0151l, hogy nem szerethetj\u00fck t\u00f6bb\u00e9. Arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy elfogadjuk, hogy jelenl\u00e9te m\u00e1r nem szolg\u00e1l benn\u00fcnket, \u00e9s egy\u00fattal megengedj\u00fck, hogy m\u00e1s ingerek \u00e1ramoljanak be \u00e9let\u00fcnkbe. Az elfogad\u00e1s teh\u00e1t mindig mag\u00e1ban hordozza a befogad\u00e1s\u00e1t az \u00faj dolgoknak, lehet\u0151s\u00e9geknek. Aki elfogad\u00e1sban \u00e9l, az tudja, hogy minden helyzetben benne rejlik a megold\u00e1s is, egy \u00faj tapasztal\u00e1s \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g. M\u00edg a tagad\u00e1s minden \u00faj impulzus el\u0151tt bez\u00e1rja az ajt\u00f3t. Ha megenged\u00e9sben \u00e9l\u00fcnk, akkor meghagyjuk a lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t annak, hogy a j\u00f3 dolgok be\u00e1ramoljanak \u00e9let\u00fcnkbe.<\/p>\n Minden ember, \u00e9s szitu\u00e1ci\u00f3, ami \u00e9let\u00fcnk r\u00e9sze volt, tan\u00edt benn\u00fcnket, ha hagyjuk. \u00c1ltal\u00e1ban t\u00fckr\u00f6t tartanak el\u00e9nk arr\u00f3l, hogy milyen a viszonyunk \u00f6nmagunkkal. N\u00e9ha pedig arr\u00f3l \u00fczen nagyon er\u0151sen, hogy a saj\u00e1t magunkkal kapcsolatos negat\u00edv hiedelmeinket, mint\u00e1inkat nem tudtuk elengedni.<\/p>\n Fontos meg\u00e9rten\u00fcnk, hogy benn\u00fcnket szolg\u00e1lt az a tapasztalat, amib\u0151l \u00e9p\u00edt\u0151k\u00f6veket gy\u00e1rthatunk a lelk\u00fcnk egyens\u00faly\u00e1t megtart\u00f3 pill\u00e9rekhez. Persze d\u00f6nthet\u00fcnk \u00fagyis, hogy a munk\u00e1t megsp\u00f3roljuk. De akkor nem csod\u00e1lkozhatunk azon, hogy ugyanabban a helyzetben tal\u00e1ljuk magunkat \u00fajra \u00e9s \u00fajra. Az elenged\u00e9s \u00e9let\u00fcnk nagy leck\u00e9je, amib\u0151l mindenki vizsg\u00e1zni fog el\u0151bb, vagy ut\u00f3bb. Az eredm\u00e9ny\u00e9t pedig nagyban meghat\u00e1rozza majd az \u00f6nmagunkhoz val\u00f3 viszonyul\u00e1sunk.<\/p>\n <\/p>\n Ha hasznosnak \u00e9rzed ezt az \u00edr\u00e1st, k\u00e9rlek seg\u00edts m\u00e1sokhoz is eljuttatni megoszt\u00e1ssal.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Alapvet\u0151 emberi ig\u00e9ny\u00fcnk a k\u00f6t\u0151d\u00e9s. En\u00e9lk\u00fcl nem lehet teljes f\u00f6ldi l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk, hiszen m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9s\u00fcnk is egy k\u00f6t\u0151d\u00e9s eredm\u00e9nye. A csecsem\u0151 is csak \u00fagy k\u00e9pes eg\u00e9szs\u00e9gesen fejl\u0151dni, hogyha az anyj\u00e1val val\u00f3 kapcsol\u00f3d\u00e1sa szoros. Akkor tudunk j\u00f3l funkcion\u00e1lni, ha erre k\u00e9pess\u00e9 v\u00e1lunk. A m\u00e1sokkal val\u00f3 \u00e9rzelmi k\u00f6tel\u00e9k \u00e9let\u00fcnk minden ter\u00fclet\u00e9n megjelenik. Ez\u00e9rt f\u00e1j\u00f3, ha veszni l\u00e1tszik. Ha […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":752,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0},"categories":[3,5,9],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/751"}],"collection":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=751"}],"version-history":[{"count":8,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/751\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":877,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/751\/revisions\/877"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/752"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=751"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=751"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=751"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}