Történt már veled olyan, hogy eszedbe jutott egy rég nem látott ismerősöd, aki még aznap felhívott telefonon? Vagy olyan szimbólumba futottál bele, ami többször, többféle formában jelent meg neked? Érezted, hogy ez több mint furcsa, és üzenetet hordozhat? Vagy csak eszedbe jutott egy régi barátod, akit nem láttál évek óta, de meglepetésedre még aznap összefutsz vele az utcán.
Szinkronicitás – így nevezte el a különös egybeeséseket Carl Gustav Jung svájci pszichológus. Úgy gondolta, van a világmindenségnek egy működtető elve, ami független az ok-okozati összefüggésektől. Az olyan váratlan egybeeséseket értette ez alatt, amely sorsfordítók az ember életében. Viszont az embert arra ösztökéli, hogy tudatosságában segítse, kiteljesítse. Ha nyitott rá. Vajon van valamiféle rendezőerő az ilyen megmagyarázhatatlan összefüggések között? Ilyen lehet például egy éjszakai álom, amely a következő napokban valósággá válik, vagy egy megérzés, ami beigazolódik.
De a filozófusokat is foglalkoztatta ez az izgalmas kérdés, többek között Shopenhauert is, aki azt vélte, hogy a váratlan egybeesések az univerzum által előre elrendezettek, és egyfajta belső harmóniára utalnak. A filozófia külön irányzata is foglalkozott ezzel a témával, mégpedig a determinizmus, ami a történések előre meghatározott voltát hirdette és tagadta a véletlen létezését. Tehát már régóta izgatja ez a kérdés az emberiséget.
Ijesztőek, de mindenesetre érdekesek lehetnek a megmagyarázhatatlan jelenségek, ezért gyakran a véletlenre fogjuk, mert nem tudunk vele mit kezdeni, azoktól általában tartunk. Ha azonban nyitottak vagyunk ezekre, akkor rálelhetünk a bennük megbújó üzenet tartalmukra, és az eseményekben rejlő összefüggésekre. Esetleg ráirányítják a figyelmünket olyan dolgokra, amelyeknek addig nem tulajdonítottunk jelentőséget. Lehet, hogy épp munkát keresünk régóta, és egy nap egy kávézóban összefutunk egy régi ismerősünkkel, aki felajánl számunkra egy tökéletes lehetőséget. Vagy egy reptéri várakozás során olyan emberrel ismerkedünk össze, akinek későbbi hivatásunk megtalálását köszönhetjük. Bármilyen sorsszerű esemény ilyen lehet, ami hozzásegít életünk további alakulásához. Amit első körben véletlennek titulálnánk, de később megváltozott általa az életünk.
Az ilyen történések hatnak életünkre, céljainkat megváltoztatják váratlan fordulatokat hozva, esetleg emlékezetes találkozásokat idéznek elő. Ha valaki tudatosan végigtekint életén, szinte biztos, hogy fedez fel olyan pontokat, amelyek más – nem várt – irányba terelték sorsát. A gyanús véletlenek meghatározták kapcsolatait, munkáját, vagy akár az egészségét is.
Van úgy, hogy jelentéktelennek tűnik egy-egy történés, és csak később jövünk rá, hogy sorsszerű volt. Amikor megtörténik, talán még bosszantó is lehet, de később kiderül, hogy minden okkal alakult úgy, ahogy, és bennünket szolgált.
A kellemetlen egybeesések általában akkor bukkannak fel életünkben, hogyha a szükséges változásoknak ellenállunk, és mereven elutasítjuk őket. Amit szükséges megtanulnunk, amiben szükséges fejlődnünk, azt nem tudjuk kikerülni. A szinkronicitás ismétlődésként újra olyan kihívásokat produkál, amellyel valamit kell majd kezdenünk. Például ha van egy életfeladatunk, akkor olyan helyzetek jönnek szembe, ahol muszáj lesz azt bevállalnunk. Akkor is, ha kezdetben menekülünk előle. Egészen addig kapjuk meg, amíg meg nem értjük, és el nem fogadjuk.
Aki nyitott a „véletlenekre”, megfejtheti az üzenetüket, akárcsak az álmokét. Ezért fontos, hogy rugalmasan kezeljük a változásokat, és együttműködők legyünk saját sorsszerű történéseinkkel. Az ellenállással ugyanis megnehezítjük saját életünket.
