Van úgy, hogy azt érezzük, állóvízben toporgunk. Hogy nem haladnak a dolgaink, nem történik semmi izgalmas, olyan, mintha megállt volna az idő. Pedig néha szükség van a változásra, hiszen minden új történés, személy, élethelyzet új lehetőségeket, kihívásokat tartogat számunkra. Ijesztő és izgalmas is egyben, ha elindul az életünk, és hirtelen egyszerre is történhet minden, hogy csak kapkodjuk a fejünket. De az élet erről szól. Általában ha az új látásmódunkból adódó változásunk életünk egyik területén változást indít be, akkor az magával húzza az egyéb más területek alakulását is.
Ahhoz azonban, hogy elérjük a vágyott célokat, és sikerek érjenek bennünket, először is magunkon kell dolgoznunk. Ez egy folyamat, amelynek tudatosságunk emelése a célja. Minél közelebb kerülünk saját magunkhoz, annál inkább leszünk tisztában önnön vágyainkkal, félelmeinkkel. Ezért ha valaki úgy dönt, hogy elkezd önmagán dolgozni, az önmegismerés útján elindulni, akkor egyszer csak azon kapja magát, hogy szépen lassan elkezd megváltozni. Változik az életéről alkotott felfogása, elfogadóbb, türelmesebb lesz, jobban tud majd alkalmazkodni, elkezd a maga igényei szerint élni, és saját önbecsülésének emelésével elkezdi azokat az embereket kerülni, akik lehúzzák, vagy nem tisztelik. Változnak a prioritásai, és már önmaga köré rendezi a dolgokat, nem a lelkét formálja az elvárásokhoz. Persze ez nem egy könnyű út, hiszen számtalan kihívás és nehézség jön majd szembe, hogy teszteljék az elszántságot.
Ha elkezdünk változni, az például komoly kihívást jelenthet, hogy közvetlen környezetünk, családtagjaink nem érthetik, hogy mi történik velünk, és úgy néznek ránk, mintha megbolondultunk volna. Csak érzékelik, hogy másként működünk már, és ha ők nem kellőképpen tudatosak, ez zavaró lehet számukra. Ha nem állnak készen arra, hogy változzanak velünk, az konfliktushelyzeteket eredményezhet, és igen, van úgy, hogy el kell búcsúzni olyan személyektől, akik nem akarnak fejlődni. Ilyenkor a különböző tudati szintek akkora szakadékot képezhetnek két ember között, hogy az egyetlen megoldás az, ha búcsút intünk egymásnak. Sokszor ezt nehezen vesszük tudomásul, és azt szeretnénk, ha ezen az úton szeretteink is elkísérnének bennünket. De erre ők nem mindig képesek, és ezt el kell fogadnunk. Lehet, hogy még nem tartanak azon a szinten, ahol mi, és talán nem is szeretnének. Erőltetheted ezt, de annak csak szenvedés lesz a vége, és állandó konfliktusok. Ha ők a te utad, akkor a te változásod rájuk is hatással lesz, és őket is rárakja a fejlődés útjára. Senkit nem tudsz megmenteni. Tiszteld mások saját akaratát, ami néha szöges ellentétben állhat a tiéiddel. Bízz és higgy benne, hogy a te formálódásod őket is alakítja majd. Lesznek olyan emberek, akik elköszönnek tőlünk, de ezzel helyet adnak az újnak, új ismeretségeknek, új helyzeteknek.
A változás épp ezért fájdalommal járhat, de a legnagyobb viharban is látnunk kell, hogy bennünket szolgál. A ragaszkodással megállítjuk életünket. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyek csak egy időre szólnak. Ha ezt nem értjük meg, és nem vagyunk képesek elfogadással lenni sorsszerűségek iránt, akkor benne ragadunk olyan helyzetekben, amelyek lehúznak bennünket, kemény és fájdalmas leckét adva az életről. A biztonsági játékot nem játszhatjuk sokáig, és néha bátorságpróba elé állít az élet, és igen, fontos, hogy a komfortzónánkat néha el tudjuk hagyni, hisz az igazán izgalmas dolgok rajta kívül kezdődnek.
A változás félelmetes lehet, viszont a boldogságunkért néha megéri háló nélkül ugrani az ismeretlenbe. Egy nagy adag hittel és az életbe vetett bizalommal sikerülni fog olyan földet érni, ahol jól érezhetjük magunkat, és a lelkünk is otthonra lelhet.
