Sok ember szeret szenvedni. M\u00e9g miel\u0151tt r\u00e1v\u00e1gn\u00e1d egyb\u0151l, hogy szeret a fene, hadd mondjam el, hogy mi\u00e9rt \u00edrom ezt.<\/p>\n
Gyakran nem tudatosul benn\u00fcnk, hogy milyen \u00f6nszabot\u00e1l\u00f3 programokat futtat lelk\u00fcnk. Az egyik ilyen meghat\u00e1roz\u00f3, egyben leh\u00faz\u00f3 program a szenved\u00e9s. Amikor mindent rossznak, \u00e9s f\u00e1jdalmasnak \u00edt\u00e9l\u00fcnk meg maguk k\u00f6r\u00fcl. Amikor nem l\u00e1tjuk meg a j\u00f3 dolgokat k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, \u00e9s mindennap \u00fagy rugdossuk ki magunkat az \u00e1gyb\u00f3l. Est\u00e9nk\u00e9nt pedig mag\u00e1nyunkban, borg\u0151z\u00f6s fejjel mereng\u00fcnk arr\u00f3l, hol romlott el az \u00e9let\u00fcnk. Ebben pedig mintha lenne egy tudattalan sz\u00e1nd\u00e9koss\u00e1g is. Mert ha szenved\u00fcnk, akkor m\u00e9lyen sajn\u00e1ljuk magunkat, \u00e9s esetleg sajn\u00e1lnak benn\u00fcnket m\u00e1sok is. V\u00e1ltozatos form\u00e1ban szenved\u00fcnk a p\u00e1runk, a munkahely\u00fcnk, az anyagi helyzet\u00fcnk miatt, vagy \u00e9pp az\u00e9rt mert mag\u00e1nyosak vagyunk, vagy elhagyottak, \u00e9s folytathatn\u00e1m a sort. Tal\u00e1lunk r\u00e1 okot b\u0151ven.<\/p>\n
A szenved\u00e9s \u00e9rz\u00e9s\u00e9t azonban mi hozzuk l\u00e9tre saj\u00e1t magunk sz\u00e1m\u00e1ra. Amin a figyelm\u00fcnk, ott az energi\u00e1nk. Ahol az energi\u00e1nk ott lesz a teremt\u00e9s\u00fcnk is. Ha a negat\u00edv dolgokon tartjuk a figyelm\u00fcnket, azokon r\u00e1g\u00f3dunk, akkor az fogja meghat\u00e1rozni vonz\u00e1saink min\u0151s\u00e9g\u00e9t. Ha szenved\u00e9sben tartjuk magunkat, akkor \u00f6nbeteljes\u00edt\u0151 j\u00f3slatk\u00e9nt csak olyan helyzet \u00e9rkezhet meg az \u00e9let\u00fcnkbe, ami erre r\u00e1 is er\u0151s\u00edt. Azt\u00e1n az \u00f6rd\u00f6gi k\u00f6rt pedig sz\u00e9pen magunkra is z\u00e1rjuk.<\/p>\n
A szenved\u00e9s val\u00f3j\u00e1ban \u00f6nigazol\u00e1s. \u00c1ldozatis\u00e1gunk igazol\u00e1sa. Amikor \u00f6nmagunk sz\u00e1m\u00e1ra felment\u00e9st adunk saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnk ir\u00e1ny\u00edt\u00e1sa al\u00f3l, mert nem v\u00e1llaljuk a felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t. A sorsot hib\u00e1ztatjuk, vagy m\u00e1s emberekre mutogatunk, akik gonoszan viselkednek vel\u00fcnk. K\u00f6zben f\u00e1jdalmainkat szomork\u00e1san ecsetelj\u00fck k\u00f6rnyezet\u00fcnknek is, mert energia nyerhet\u0151 a figyelm\u00fck \u00e1ltal. Az \u00f6nigazol\u00e1s egyben \u00f6n\u00e1ltat\u00e1s is. Ez egy k\u00e9nyelmes \u00e1llapot, mert nem kell szemben\u00e9zni \u00f6nmagunkkal, nem kell r\u00e1n\u00e9zni az elakad\u00e1sainkra, hib\u00e1s programjainkra, negat\u00edv hitrendszer\u00fcnkre, a benn\u00fcnket m\u0171k\u00f6dtet\u0151 s\u00e9r\u00fcl\u00e9sekre. Mert az mindig komoly munka, hogy \u00f6nmagunkat lelkileg rendbe tegy\u00fck. Milyen \u00e9rdekes, hogy ha f\u00e1j a fogunk \u00e9s egy \u00e9jszak\u00e1t gy\u00f6tr\u0151d\u00fcnk, m\u00e1snap \u00fagy rohanunk a fog\u00e1szhoz, mint akit pusk\u00e1b\u00f3l l\u0151ttek ki, de lelki szenved\u00e9seinkkel \u00e9veket el tudunk dagony\u00e1zni a leh\u00faz\u00f3 lelki mocs\u00e1rban. K\u00f6zben persze \u00e1lmodozunk a boldogs\u00e1gr\u00f3l, a megv\u00e1lt\u00e1sr\u00f3l, arr\u00f3l, hogy majd j\u00f6n valamilyen csoda, ami hirtelen sz\u00e9pp\u00e9 teszi vil\u00e1gunkat.<\/p>\n
Furcsa ambivalencia, hogy min\u00e9l t\u00f6bb \u00e9lvezeti cikkel vessz\u00fck k\u00f6rbe magunkat, min\u00e9l k\u00e9nyelmesebb\u00e9 tessz\u00fck vil\u00e1gunkat, ann\u00e1l ink\u00e1bb elmag\u00e1nyosodunk, \u00e9s egyre boldogtalanabb\u00e1 v\u00e1lunk. Min\u00e9l t\u00f6bb minden\u00fcnk van, ann\u00e1l ink\u00e1bb nem \u00e9rt\u00e9kelj\u00fck, ami a mi\u00e9nk. Pedig boldogs\u00e1gunkat gyakran megfoghat\u00f3 dolgokhoz kapcsoljuk, vagy p\u00e1rkapcsolathoz, anyagiakhoz. Persze ha ez \u00edgy lenne, akkor a vil\u00e1g nagy r\u00e9sze nagyon boldog lenne. M\u00e9gis t\u00f6meges t\u00fcnet a szenved\u00e9s.<\/p>\n
Persze \u00e1h\u00edtozunk a rem\u00e9ny ut\u00e1n. Hogy egyszer majd jobb lesz. Vessz\u00fck a sok \u00f6nseg\u00edt\u0151 k\u00f6nyvet, olvassuk a biztat\u00f3, motiv\u00e1l\u00f3 id\u00e9zeteket, mert azt hissz\u00fck, hogy ezek majd meghozz\u00e1k a v\u00e1gyott lelki b\u00e9k\u00e9t. De ez \u00f6nmag\u00e1ban kev\u00e9s.<\/p>\n
Az el\u00e9gedetts\u00e9g, a boldogs\u00e1g ugyanis nem egy k\u00edv\u00fclr\u0151l befel\u00e9 ir\u00e1nyul\u00f3 \u00e1llapot. Ez mindig ford\u00edtva t\u00f6rt\u00e9nik. Csakis benn\u00fcnk sz\u00fclethet meg, ha hagyjuk. De ehhez m\u00e1r egy magasabb tudatoss\u00e1gi szint sz\u00fcks\u00e9ges. Ha \u00e9rezz\u00fck, hogy valamilyen elakad\u00e1sunk, probl\u00e9m\u00e1nk van, ami g\u00e1tolja benn\u00fcnk az \u00f6nmagunkba vetett hitet, akkor ezzel k\u00e9szek vagyunk foglalkozni. Akkor nem a vil\u00e1gra \u00e9s m\u00e1s emberekre mutogatunk, hanem elindulunk befel\u00e9, \u00e9s szemben\u00e9z\u00fcnk azzal, hogy vajon hol veszett el az \u00f6nmagunkba \u00e9s a vil\u00e1gba vetett hit\u00fcnk. Vajon mikor hitt\u00fck el, hogy nem vagyunk szerethet\u0151k, \u00e9rt\u00e9kesek? Mert szenved\u00e9seink m\u00f6g\u00f6tt ez a leggyakoribb ok. Ha \u00f6nmagunkban nem l\u00e1tjuk meg az \u00e9rt\u00e9ket, akkor a k\u00fcls\u0151 vil\u00e1gunkban sem tal\u00e1ljuk meg. Hi\u00e1ba lesz modern, minden elv\u00e1r\u00e1st kiel\u00e9g\u00edt\u0151 lak\u00e1sunk, m\u00e1rk\u00e1s sportkocsink, a benn\u00fcnk l\u00e9v\u0151 hi\u00e1nyt nem fogja kompenz\u00e1lni. Szenved\u00e9s\u00fcnkre nem lesz gy\u00f3gy\u00edr egyik sem.<\/p>\n
M\u00e9lyr\u0151l j\u00f6v\u0151 elv\u00e1r\u00e1saink vannak, de an\u00e9lk\u00fcl szeretn\u00e9nk boldogok lenni, hogy tenn\u00e9nk \u00e9rte. Ami azt jelenten\u00e9, hogy v\u00e9gre kez\u00fcnkbe vessz\u00fck \u00e9let\u00fcnk ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s\u00e1t: megh\u00fazzuk lelki hat\u00e1sainkat, helyre tessz\u00fck megborult kapcsolatainkat, vagy kil\u00e9p\u00fcnk a leh\u00faz\u00f3 helyzetekb\u0151l. R\u00e1hat\u00e1sunk persze nincs mindenre, de ekkor pedig a viszonyul\u00e1sunkr\u00f3l d\u00f6nthet\u00fcnk. Hogy mik\u00e9nt \u00e1llunk hozz\u00e1 azokhoz a helyzetekhez, amit nem tudunk ir\u00e1ny\u00edtani. \u00a0Emellett fontos lenne \u00e9szrevenni magunk k\u00f6r\u00fcl mindazt a j\u00f3t, ami m\u00e1r megvan az \u00e9lt\u00fcnkben, amit eddig el\u00e9rt\u00fcnk.<\/p>\n
A szenved\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt lehet egy csal\u00e1di minta is. Ha gyerekk\u00e9nt az r\u00f6gz\u00fclt benn\u00fcnk, hogy csal\u00e1dunk tagjainak \u00e9lete mer\u0151 szenved\u00e9s, \u00e9s f\u00e1jdalom, akkor ezt an\u00e9lk\u00fcl vissz\u00fck tov\u00e1bb, hogy tudatosulna benn\u00fcnk. Akkor ehhez igaz\u00edtjuk saj\u00e1t sorsunkat, mert csal\u00e1dunkhoz val\u00f3 lojalit\u00e1sunk erre predesztin\u00e1l benn\u00fcnket. Ezzel pedig sz\u00e9pen elszabot\u00e1lgatjuk magunkat, \u00e9let\u00fcnket.<\/p>\n
Vannak szomor\u00fa sorsok, neh\u00e9z \u00e9letek, ahol kijutott a gy\u00e1szb\u00f3l. Egyik ismer\u0151s\u00f6m egy \u00e9v leforg\u00e1sa alatt egym\u00e1s ut\u00e1n h\u00e1rom szerett\u00e9t vesztette el, k\u00f6zben pedig s\u00falyosan megbetegedett. Egy k\u00ednz\u00f3, nagyon f\u00e1jdalmas gy\u00e1szfolyamaton ment \u00e1t, mik\u00f6zben gy\u00f3gyul\u00e1sa is k\u00e9tes\u00e9lyess\u00e9 v\u00e1lt. De kijelentette, hogy fel fog \u00e1llni bel\u0151le, mert hiszi, hogy tartogat m\u00e9g neki az \u00e9let csod\u00e1s pillanatokat. Hozott egy d\u00f6nt\u00e9st, hogy nem lesz a saj\u00e1t \u00e9lt\u00e9nek \u00e1ldozata. Hogy fel\u00e1ll a padl\u00f3r\u00f3l, akkor is, ha neh\u00e9z, mert \u00edgy is, \u00fagy is neki kell le\u00e9lnie az \u00e9let\u00e9t. De nem mindegy, hogy az milyen min\u0151s\u00e9g\u0171 lesz.<\/p>\n
\u00c9rdekess\u00e9g, hogy az ENSZ egy felm\u00e9r\u00e9se alapj\u00e1n – amelyben kutat\u00f3i az orsz\u00e1gok boldogs\u00e1g index\u00e9t \u00e1ll\u00edtott\u00e1k \u00f6ssze-, a magyarokat a sorban t\u00f6bb m\u00e1s orsz\u00e1g mellett j\u00f3val megel\u0151zi p\u00e9ld\u00e1ul a k\u00f6z\u00e9p-amerikai Costa Rica, ahol a n\u00e9pess\u00e9g nagy r\u00e9sze m\u00e9lyszeg\u00e9nys\u00e9gben \u00e9l. \u00a0\u00d6ssztudati szinten ugyanis \u0151k a csal\u00e1djukban, kapcsolataikban megtal\u00e1lj\u00e1k az el\u00e9gedetts\u00e9g\u00fck forr\u00e1s\u00e1t. \u0150k nem a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi m\u00e9di\u00e1ban \u00e9lik meg kapcsol\u00f3d\u00e1saikat. \u201ePura Vida\u201d, vallj\u00e1k, ami annyit tesz, hogy \u00e9lvezik az \u00e9letet akkor is, ha semmij\u00fck nincs, mert \u00e9lnek, s\u00fct a nap a fej\u00fck felett, vannak szeretteik, \u00e9s meg tudj\u00e1k \u00e9lni a jelent. Megtal\u00e1lj\u00e1k \u00e9let\u00fckben az \u00e9rtelmet b\u00e1rmilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt is. (K\u00e9rd\u00e9s, hogy mi magyarok \u00f6sszt\u00e1rsadalmi szinten mi\u00e9rt vagyunk a sor v\u00e9g\u00e9n. Lehet, hogy mi a szenved\u00e9st transzgener\u00e1ci\u00f3s szinten is hordozzuk magukban, ami t\u00f6rt\u00e9nelmi vesztes\u00e9geinkhez, mintegy kollekt\u00edv traum\u00e1nkhoz kapcsol\u00f3dhat? A m\u00e9ly tudatalatti f\u00e1jdalmat, amin nem tudunk t\u00faljutni, nem tudjuk feldolgozni\u2026?).<\/p>\n
Saj\u00e1t magunk\u00e9rt azonban tehet\u00fcnk l\u00e9p\u00e9seket, ez pedig kihat vil\u00e1gunkra is.<\/p>\n
Mert a szenved\u00e9s is, \u00e9s a boldogs\u00e1g is egy \u00e9letszeml\u00e9let. Arr\u00f3l sz\u00f3l, hogy minek adunk energi\u00e1t. Mit vesz\u00fcnk \u00e9szre az \u00e9let\u00fcnkben. A hi\u00e1nyra f\u00f3kusz\u00e1lunk, vagy a VAN-ra. Amit \u00f6nmagunkban l\u00e1tunk, azt l\u00e1tjuk a vil\u00e1gban is. Mert minden bel\u0151l\u00fcnk indul ki. A gondolatainkb\u00f3l, \u00e9rz\u00e9seinkb\u0151l, a lelk\u00fcnkb\u0151l.<\/p>\n
Igaz a mond\u00e1s, hogy csak addig kell szenvedn\u00fcnk, m\u00edg r\u00e1 nem j\u00f6v\u00fcnk, hogy nem kell.<\/p>\n
<\/p>\n
Ha hasznosnak \u00e9rzed ezt az \u00edr\u00e1st, k\u00e9rlek seg\u00edts m\u00e1sokhoz is eljuttatni megoszt\u00e1ssal.<\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" Sok ember szeret szenvedni. M\u00e9g miel\u0151tt r\u00e1v\u00e1gn\u00e1d egyb\u0151l, hogy szeret a fene, hadd mondjam el, hogy mi\u00e9rt \u00edrom ezt. Gyakran nem tudatosul benn\u00fcnk, hogy milyen \u00f6nszabot\u00e1l\u00f3 programokat futtat lelk\u00fcnk. Az egyik ilyen meghat\u00e1roz\u00f3, egyben leh\u00faz\u00f3 program a szenved\u00e9s. Amikor mindent rossznak, \u00e9s f\u00e1jdalmasnak \u00edt\u00e9l\u00fcnk meg maguk k\u00f6r\u00fcl. Amikor nem l\u00e1tjuk meg a j\u00f3 dolgokat k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, […]<\/p>\n","protected":false},"author":3,"featured_media":781,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_monsterinsights_skip_tracking":false,"_monsterinsights_sitenote_active":false,"_monsterinsights_sitenote_note":"","_monsterinsights_sitenote_category":0},"categories":[10,15,16],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/780"}],"collection":[{"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/3"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=780"}],"version-history":[{"count":5,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/780\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1006,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/780\/revisions\/1006"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/781"}],"wp:attachment":[{"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=780"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=780"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"http:\/\/mellettedvagyok.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=780"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}